A feltételes mondat (The conditional)

A feltételes mód, egy feltételes mondat azt fejezi ki, hogy valaminek a megvalósulása (cselekvés, történés) egy bizonyos feltételtől függ (a „condition” egyik jelentése „feltétel”, így már világos, hogy miért „conditional” az angol név). Magyarban toldalékolással képezzük a feltételes módot (megcsinál, elmenne, stb.), angolban azonban nem. A helyzet tulajdonképpen egyszerű, a legtöbb esetben csupán a „will” és „would” segédigékre lesz szükségünk és három igeidőre.

A feltételes mondatok

Az angol feltételes mondatok két részből állnak: egy úgynevezett „if”-es mondatrészből és egy úgynevezett főmondatból. Az „if” jelentése magyarul „ha” és ebből talán már ki is találtad, hogy az „if”-es mondatrész tartalmazza a feltételt, aminek teljesülnie kell ahhoz, hogy a cselekvés/történés végbe is menjen. Nézzünk egy példát:

If you make me angry, you will not get chocolate. Ha felbosszantasz, nem kapsz csokit.

Vastaggal jelöltük az „if”-es mondatrészt, tehát a feltételt, aminek teljesülnie kell. Vagyis csak akkor nem adok neked csokit, ha felbosszantasz (teljesül a feltétel). Három fő típusa van az angol feltételes mondatoknak és van egy úgynevezett „Nulladik” típusú feltételes mondat. Azonban számtalan „vegyes” feltételes mondat is van, de azoknak a tárgyalása túlmutat ezen a bejegyzésen. Nézzük tehát a „Nulladik” és a további három feltételes mondatot.

Nulladik típusú feltételes mondat

Ezeket a mondatokat a legtöbbször általános igazságok esetében használjuk, vagy amikor a feltétel szinte mindig teljesül. Ezeket a legegyszerűbb képezni, az „if”-es mondatrészben és a fő mondatrészben is egyszerű jelent használunk.

If you mix blue and yellow, you get green. Ha összekevered a kéket és a sárgát, zöldet kapsz.
You die if you don’t drink water. Meghalsz, ha nem iszol vizet.

Itt térjünk is ki két nagyon fontos dologra. Az egyik az, hogy angolban az „if”-es mondatrész és a főmondat felcserélhetőek (a példák alapján láthatod, hogy ugyanez a helyzet a magyarban is egyébként). A magyar helyesírás szabályai szerint a tagmondatokat (jelen esetben a „ha” kezdetű tagmondatot és a nem „ha”-val kezdődőt) vesszővel választjuk el egymástól. Angolban azonban, ha a főmondatot teszed előre, nem kell vessző. Amikor az „if”-es mondatrész van elől, akkor viszont más a helyzet. A bejegyzés legelső példájába direkt nem tettünk vesszőt, hogy lásd, nem ér véget a világ, ha ilyenkor nem használsz vesszőt. Azonban a legtöbb forrás arra fog buzdítani, hogy mindig tegyél vesszőt, ha az „if”-es mondatrész jön előbb (mint a bejegyzés második példájánál). Ha ilyenkor vesszőt használsz, a mondatod tagoltabb lesz, és könnyebben is meg lehet érteni, úgyhogy mi is arra buzdítunk, hogy ilyenkor használj vesszőt, de szeretnénk leszögezni azt is, hogy a magyarral ellentétben az angolban nincsen semmiféle hivatalos helyesírási szabálykönyv, amihez minden angolul beszélőnek tartania kellene magát. Ebben a bejegyzésben nem esik több szó a helyesírásról. A témát pusztán azért hoztuk fel, mert elég gyakran bele lehet futni olyan feltételes mondatokba, ahol nincs vessző annak ellenére, hogy az „if”-es tagmondat jön előbb. Ilyenkor ne ess kétségbe, hogy vajon helyesen tanultad-e vagy sem az angol vesszőhasználatot, csak olvass nyugodtan tovább.

1-es típusú feltételes mondat

Ezt a jelen- és jövő idejű szituációknál/cselekvéseknél használjuk. Méghozzá azoknál, amelyek beteljesülése meglehetősen valószínű. Képzése: egyszerű jelen az „if”-es mondatrészben és egyszerű jövő a főmondatban:

If you hit me, I will call the police. Ha megütsz, hívom a rendőrséget.
They will be disappointed if we don’t invite them. Csalódottak lesznek, ha nem hívjuk meg őket.

2-es típusú feltételes mondat

Ezt a típust is a jelen- és jövő idejű szituációknál/cselekvéseknél használjuk, de azoknál, amelyeknek a beteljesülése valószínűtlen vagy nem számítunk beteljesülésükre. Képzése: egyszerű múlt az „if”-es mondatrészben és „would + csupasz infinitív (bare infinitive)” a főmondatban.

If I won the lottery, I would buy a big house by the beach. Ha nyernék a lottón, vennék egy nagy házat a tengerparton.
I would play football if you asked me to. Fociznék, ha arra kérnél.
(de nem számítok rá, hogy arra kérsz,
mert tudod, hogy ki nem állhatom a focit)

Feltételes mondat angolul

Olyankor is használhatjuk, amikor az állításunk teljesen ellentmond a tényeknek/a világ valódi állapotának:

If I were you, I would go to university. Ha a helyedben lennék, egyetemre mennék.
You would be happy if we lived in the same house. Boldog lennél, ha ugyanabban a házban laknánk.
(de nem lakunk ugyanabban a házban)

A példában az „If I were you” nem elírás. Itt úgynevezett „kötőmódot (subjunctive)” használunk, és emiatt látsz „were”-t és nem „was”-t a mondatban. A kötőmódba most nem megyünk bele, azért említettük meg, mert az „if I were you – ha a helyedben lennék, szó szerint: ha én lennék te” egy eléggé gyakran használt kifejezés, aminek minden nyelvtanuló hasznát veszi. Ettől függetlenül gyakran találkozni az „if I was you”-val is, ami egyébként jelentésben teljesen megegyezik az „if I were you”-val. Mi az „if I were you” használatát javasoljuk, mert abba biztosan nem köt bele senki. Ha „if I was you”-t használsz, akkor előfordulhat, hogy néhány öntudatosabb „alak” elkezd téged kioktatni, hogy nem tudsz angolul, de ha ez előfordul, csak legyints egyet.

Ennél talán sokkal fontosabb az, hogy „if”-es mondatban múlt időt használunk, de mégis a jelenre vagy a jövőre vonatkozik. Hogy is van ez? Bevallom, hogy ez a jelenség elég sok gondot okozott nekem is, amikor még nyelvtanuló voltam, így ne ess kétségbe, ha neked se világos. Azért használunk ilyenkor múlt időt, mert valószínűtlen, nem beteljesülő dolgokra gondolunk, és a múlt idő használatával egyfajta „távolságot” képzünk a valós (jelen) és a valótlan között. Tehát a múlt idő itt nem más mint a (jelen- vagy jövőbeli) valótlan szinonimája. Szóval feltételes módban ne úgy gondolj a múlt időre mint múlt időre. Ne aggódj, ez mindenkit meglep, amikor először találkozik vele és ne is legyél túl szigorú magadhoz, ha még mindig nem világos a dolog teljesen. Sokat kell ahhoz gyakorolni, hogy gond nélkül, természetesen tudjad használni a 2-es típusú feltételes mondatokat. Reméljük, hogy a magyarázat segít abban, hogy jobban megértsd és gyorsabban elsajátítsd ezt a szerkezetet, de ne feledd, a gyakorlást soha semmi nem válthatja ki!

3-as típusú feltételes mondat

A 2-es típus után ez már nem fog gondot okozni. Ez az a feltételes mondat, amelyiket múlt idejű alakokkal képezzük és valóban a múltra is vonatkozik! Mivel itt múltbeli eseményekről és feltételes módról van szó, a hármas típusú feltételes mondatok cselekvései/történései soha nem következtek be. Képzése: befejezett múlt az „if”-es mondatrészben és „would + have + past participle (az ige 3. alakja)” a főmondatban.

If I had baked a cake, you wouldn’t have been hungry. Ha tortát sütöttem volna, nem lettél volna éhes. (de nem sütöttem tortát, így éhes maradtál)
It would have been better if you had come. Jobb lett volna, ha jöttél volna. (de sajnos nem jöttél)

Miért is használunk befejezett múltat, amikor gyakorlatilag ugyanazt fejezzük ki, mintha egyszerű múltat használnánk? Azért, mert az egyszerű múltat már birtokba vette a kettes típus, így muszáj egyet „ugranunk” az időben és befejezett múltat használni, hogy a „valódi múltról” beszéljünk és ne csupán jelen- vagy jövőbeli valótlanságról!

A bejegyzés elején említettük, hogy ez a 3+1 típus tekinthető az alaptípusoknak. Mindazonáltal a típusokat lehet variálni (ezek az úgynevezett „vegyes feltételesek – mixed conditionals), és habár a variációk száma nem végtelen, azért akad belőlük jó pár. Hogy lásd miről is van szó pontosan, megadunk egy példát:

If I had baked a cake, you wouldn’t have been hungry. Ha tortát sütöttem volna, nem lettél volna éhes. (de nem sütöttem tortát, így éhes maradtál)
If I had baked a cake, you wouldn’t be hungry. Ha sütöttem volna egy tortát, most nem lennél éhes. (de nem sütöttem tortát, így most éhes vagy)

A felső mondat 3-as típusú, az alsó pedig vegyes feltételes mondat. Az „if”-es mondatrész megegyezik, itt befejezett múltat használtunk, tehát valóban a múltra utalunk, más szavakkal a feltételre, ami nem teljesült (hiszen nem sütöttem tortát). Azonban a főmondatot ugyanúgy képeztük, mint a kettes típusnál, így helyeztük át a mondatot a jelenbe (hiszen mindig a főmondat „ideje” a döntő tényező). A fordítások alapján láthatod, hogy a két mondat egészen mást jelent. Ez egy viszonylag gyakran előforduló vegyes feltételes, így nem árt tudnod, hogy létezik (sőt, ha már az alaptípusok mennek, ezt már gyerekjáték elsajátítani).

Az IMPREVO 63. leckéjében sokkal részletesebben is megismerkedhetsz a feltételes mondatokkal, valamint gyakorolhatod is őket.
Megnézem a leckét!