Az egyszerű múlt idő – Past Simple

Az egyszerű múlt idő könnyűségben nem különbözik az egyszerű jelentől. Bár jó pár óra eltelhet, mire a nyelvtanulók találkoznak vele, nagyon egyszerű megérteni és elsajátítani működését.

Az IMPREVO 23. leckéjében sokkal alaposabban is megismerkedhetsz az Egyszerű múlt idővel.
Megnézem a leckét!

Az egyszerű múlt idő használata

Mikor használjuk?

Mint nevében is benne van, múltbeli események leírására használjuk. Mégpedig olyan múltbeli eseményeknél, amelyek egy lezárult, meghatározott időpontban véget értek.

Például, ha tudjuk a pontos időpontot:

  • I called him yesterday. – Tegnap felhívtam.
  • He was born in 1919. – 1919-ben született.

Vagy ha az időpontról, időbeliségről kérdeznek:

  • Did you tell him last week? – Megmondtad neki múlt héten?

Akkor is, ha egy meghatározott időpontban történt a cselekvés, de magáról az időpontról nem ejtünk szót:

  • I won this money in Las Vegas. – Las Vegasban nyertem ezt a pénzt.

Hogyan használjuk?

Használata nagyon egyszerű. Egyszerűen az igék múltbeli alakjával (past tense) képezzük.

Ez a „be” létige esetében E/1 és E/3 személyben „was”, a többi számban és személyben „were” lesz.

  • I was a carpenter. – Asztalos voltam.
  • She was happy. – (Ő) boldog volt.
  • You were kind. – Kedves(ek) voltál(tatok).
  • They were irresponsible. – Felelőtlenek voltak.

(Megjegyzem előfordul az angolban, hogy E/1-ben „were”-t használunk, de az nem ide tartozik, arról most nem esik szó)

A „do” „did”-re módosul minden szám minden személyében. Különösen fontos, hogy, ha a mondatodban van „did” és más ige is, akkor az az ige jelen idejű marad! Gondolj erre úgy, hogy a „did” feladata az, hogy jelezze a múlt időt, ha ő ott van, akkor az igéd megpihen és csak a jelen idejű alakját használja, amit nem kell E/3-ban se ragoznod:

  • I did my homework. – Elkészítettem a leckémet.
  • I didn’t know. – Nem tudtam. (a „didn’t” a „did not” vagyis a tagadás összevont alakja, az összevont alak használatát javaslom egyaránt kijelentő és kérdő mondatokban is)
  • Didn’t she cook? (Did she not cook?) – Nem főzött?

Nagyon fontos, hogy egyszerű múltban mind a tagadáshoz, mind a kérdésekhez nélkülözhetetlen a „did” használata!

A „have”-ből „had” lesz minden szám minden személyében:

  • You had a headache. – Fájt a fejed(etek).
  • He had a good teacher. – Jó tanára volt.

A rendhagyó igéknél a múltbeli alakot (past tense) használjuk:

  • I ate it all. – Mind megettem. (eat – ate – eaten)
  • I made breakfast. – Csináltam reggelit. (make – made – made)

A szabályos (tehát nem rendhagyó) igékkel könnyebb dolgunk van, csupán „-ed”-t kapcsolunk az igéhez, néhány esetben csak „-d”-t (minden szám minden személyében, itt sincs megkülönböztetve az E/3):

  • He called her. – (Ő) felhívta (őt).
  • They decorated the house. – (Ők) feldíszítették a házat.
  • We heated the water. – Megmelegítettük a vizet.

Láthatjuk, hogy ha az ige „e”-re végződik, akkor csupán egy „d”-t kapcsolunk hozzá, ellenkező esetben „ed”-t.

Egyszerű múlt idő – Helyesírási szabályok

“y”-ra végződő szavak!

A helyzet pontosan ugyanaz, mint az egyszerű jelen esetében. Ha úgy végződik „y”-ra a szavunk, hogy előtte mássalhangzó áll, akkor az „ed” kapcsolása után az „y”-ból „i” lesz:

Utolsó mássalhangzó megkettőzése

Ez sajnos egy kissé bonyolult lesz, de nem kell megijedni. Bizonyos esetekben az „ed” kapcsolása után az ige utolsó mássalhangzója megkettőződik. Amerikai angolban nem, de brit angolban a szóvégi „l” betű minden esetben megkettőződik:

  • travel – travelled
  • signal – signalled

Az olyan egyszótagú igéknél, amelyeknél a magánhangzó után egy mássalhangzó áll szintén meg kell kettőznünk a szóvégi mássalhangzót (szerencsére nincs túl sok belőlük):

  • stop – stopped

Most pedig a legnehezebb rész jön a kettőzéssel kapcsolatban. Azt javaslom, hogy kezdőként csak fusd át az alábbi pár sort, középhaladóként már elmélkedhetsz rajta, haladóként pedig elmélyülhetsz benne. Vannak olyan több szótagú igék, amelyeknél az „ed” szintén megköveteli a szóvégi mássalhangzó megkettőzését. Viszont több feltételnek is meg kell ehhez felelniük. Az utolsó szótag csak egy magánhangzót tartalmazhat (angolban vannak úgynevezett kettőshangzók, magyarban nincsenek), amely után szintén csak egy mássalhangzó állhat a szó végén. További feltétel (és ez a nehéz rész), hogy a hangsúlynak az utolsó szótagra kell esnie. Valószínűleg még a haladók is bajban vannak az angol nyelv hangsúlyozásával. Azt javaslom, hogy ennek a szabálynak a megtanulásával ne foglalkozz még akkor se, ha haladó vagy. Tulajdonképpen, ha haladó vagy akkor már találkoztál velük és használni is tudod ezeket az igéket. Szerencsére ezekből sincs túl sok, így nem kerülsz gyakran bajba miattuk. Ebben az esetben is a gyakorlás az, ami által jól és pontosan meg lehet tanulni ezen igék helyesírását. Azért itt egy pár példa, hogy lásd, miről van szó, a hangsúlyt egy aposztróffal (’) jelölöm:

  • ad’mit – ad’mitted
  • pre’fer – pre’ferred

Egyszerű múlt idő – Egyéb tudnivalók

Olyan esetben is használjuk az egyszerű múltat, ha a konkrét időt nem határozzuk meg, de egy lezárult múltbeli cselekvésről beszélünk, ami a múltban hosszabb idősíkot ölelt fel:

  • They lived in Barcelone for twenty years. – (Ők) húsz évig éltek Barcelonában. (Fontos, hogy ez lezárult, tehát már nem élnek Barcelonában! Ha még ott élnének, nem lehetne egyszerű múltat használni.)
  • We worked for him for eight years. – Nyolc évig dolgoztunk neki. (A helyzet itt is ugyanaz, már nem dolgozunk neki.)

Egy régi szokást is leírhatsz vele:

  • I always gave him money. – Mindig adtam neki pénzt.
  • She never spoke to her. – (Ő) sose beszélt vele.

A feltételes mód kettes típusában is egyszerű múltat kell használni:

  • If you did it they would be surprised. – Ha megtennéd, meglepődnének.
  • If they caught him he would go to prison. – Ha elkapnák, börtönbe menne.