Az ige (The verb) áttekintése

Az angol ige egy meglehetősen bonyolult és hosszú téma. A különböző nyelvtankönyvek ráadásul sokszor tovább bonyolítják a dolgot, mivel más és más megnevezéseket használnak ugyanarra a jelenségre (ráadásul ez nem csak az angol nyelvtant leíró magyar nyelvű könyvekre igaz, hanem az angol nyelvű angol nyelvtankönyvekre is). Az imprevo.hu célja az, hogy áttekinthető és érthető anyagot szolgáltasson nektek, így megpróbáljuk minél egyszerűbben prezentálni ezt a kényes témát.

Mi két nagy csoportra osztottuk az angol igéket: segédigék (auxiliary verbs) és általános igék (ordinary verbs). A segédigéket elsődleges segédigékre (primary auxiliaries) és módbeli segédigékre (modal auxiliaries), az általános igéket pedig szabályos igékre (regular verbs) és rendhagyó igékre (irregular verbs) bontottuk. Ezt az alábbi táblázatban szemléltetjük:

Ebben az áttekintőben csak az általános igékkel foglalkozunk bővebben, a segédigéket külön bejegyzések fejtik ki. Nos, mitől szabályosak a szabályos igék? A szabályos igék a múltbeli alakjukat (past tense) és befejezett melléknévi igenévi alakjukat (past participle) szabályosan képzik („ed” vagy „d” kapcsolásával), míg a rendhagyó igéknél más szóalakokat használunk ezekben az esetekben. Ezt mindjárt bővebben is kifejtjük. Előtte azonban vegyük át az igék legfontosabb alakjait.

Az angol ige: Infinitive (főnévi igenév)

to jump – ugrani

to see – látni

to cook – főzni

to sing – énekelni

Az „infinitive”-t nem nehéz magyar fejjel megérteni, ugyanis ez az alak a magyarban is létezik. A „-ni” azért vastagon szedett, mert a magyar nyelv a szótőhöz kapcsolt „-ni” képzővel képzi a főnévi igeneveket, az angol pedig a „to”-val jelöli a főnévi igenevet.

Rendkívül fontos azonban megjegyezni, hogy csak azért vonunk párhuzamot a magyar és az angol nyelvtan között, hogy megkönnyítsük az anyag megértését. Hiába van sok angol ige alakjának magyar megfelelője, nem ugyanúgy használjuk őket angolban és magyarban. Úgy gondoljuk, hogy az angol nyelvtan megértésben sokat segít, ha látunk magyar példát, de ezek a példák csupán mankók, amikre a kezdetekben támaszkodhatunk és nem „alapigazságok”, amikhez a nyelvtanulást igazíthatjuk. Soha ne erőltesd rá a magyar nyelvtani tudásodat az angolra, mindig járj utána a pontos angol nyelvtani szabályoknak!

De van ám „to” nélküli „infinitive” is, ezt mi csupasz infinitívnek (bare infinitive) nevezzük. Ezt sokszor „base form”-nak is nevezik. Ez magyarban nagyjából az igetőnek felel meg (az ige E/3 [egyes szám harmadik személyű], ragozatlan alakja. Az „infinitive”-t (esetleg a „bare infinitive”-t) gyakran az ige „első alakjának” is nevezik.

make – csinál

paint – fest

buy – vesz

sell – elad

Láthatod, hogy az „infinitive” és „bare infinitve” alakok esetében teljes mindegy, hogy az igéd szabályos vagy rendhagyó.

Past tense (az angol ige múlt idejű alakja)

I jumped – Ugrottam

You painted – Festettél

She ate – Evett

They sang – Énekeltek

Az igének ezt a formáját használjuk az egyszerű múlt képzéséhez. Az „infinitive”-es párhuzam mentén ezt az alakot gyakran az ige „második alakjának” nevezik. Itt már láthatod, hogy különbség van a szabályos és a rendhagyó igék között. A szabályos igék múlt idejű alakjukat minden esetben „ed” kapcsolásával képzik (kivéve, ha „e”-re végződik az ige, akkor csupán a „d”-t kapcsoljuk hozzá) pl. jump/jumped. A rendhagyó igék ezzel szemben teljesen más alakot használnak pl. eat/ate és sing/sang. A „ed” betűzési szabályairól kicsit később beszélünk.

Past participle (befejezett melléknévi igenév)

I have jumped – Ugrottam

You painted – Festettél

She has eaten – Evett

They sung – Énekeltek

A „past participle”-t használjuk pl. a befejezett jelen képzéséhez. Magyarban is létezik az igének ezen alakja a befejezett melléknévi igenév formájában, alább egy példa:

finished project – befejezett projekt

Ezt az alakot sokan az ige „harmadik alakjának” is nevezik, képzése szabályos igéknél szintén „ed” vagy „d”, rendhagyó igéknél pedig önálló alak, amely nem ugyanaz, mint a „második alak” pl. eat/ate/eaten és sing/sang/sung.

Már láthatod mi a különbség a szabályos és a rendhagyó igék között. Mielőtt rátérnénk az „ed” betűzési szabályaira, nézzük meg a rendhagyó igék csoportjait.

Előfordul, hogy a rendhagyó igék mindhárom alakja ugyanaz:

spit/spit/spit – köp

Előfordul, hogy mindhárom alakja önálló:

drink/drank/drunk – iszik

Előfordulhat, hogy a második és a harmadik alak ugyanaz:

meet/met/met – találkozik

De olyan is előfordulhat, hogy az első és a harmadik alak egyezik meg:

become/became/become – (valamivé) válik

Sajnos a rendhagyó igék esetében külön meg kell tanulni mindegyik alakot, ha szerencséd van, akkor a háromból legalább két alak azonos, ha nincs, akkor bizony három különböző alakot kell megjegyezni.

Most pedig jöjjenek a szabályos igék betűzési szabályai.

Ha nem „e”-re végződik az ige, akkor „ed”-t kapcsolunk hozzá:

• cook – cooked
• finish – finished

Ha „e”-re végződik az ige, akkor csupán a „d”-t kapcsoljuk:

• decorate – decorated
• compete – competed

Az „y”-al végződő igék egy kicsit bonyolítják a dolgot. Ha úgy végződik „y”-ra a szavunk, hogy az „y” előtt mássalhangzó áll, akkor az „ed” kapcsolása után az „y”-ból „i” lesz:

• carry – carried
• try – tried

Ha magánhangzó áll az „y” előtte, akkor az „ed” kapcsolásakor az „y” nem változik:

• play – played

Bizonyos esetekben az „ed” kapcsolása után az ige utolsó mássalhangzója megkettőződik. Amerikai angolban nem, de brit angolban a szóvégi „l” betű minden esetben megkettőződik:

• travel – travelled
• signal – signalled

Az olyan egyszótagú igéknél, amelyeknél a magánhangzó után egy mássalhangzó áll szintén meg kell kettőznünk a szóvégi mássalhangzót (szerencsére nincs túl sok belőlük):

• stop – stopped

Most pedig a legnehezebb rész jön a kettőzéssel kapcsolatban. Azt javaslom, hogy kezdőként csak fusd át az alábbi pár sort, középhaladóként már elmélkedhetsz rajta, haladóként pedig elmélyülhetsz benne. Vannak olyan több szótagú igék, amelyeknél az „ed” szintén megköveteli a szóvégi mássalhangzó megkettőzését. Viszont több feltételnek is meg kell ehhez felelniük. Az utolsó szótag csak egy magánhangzót tartalmazhat (angolban vannak úgynevezett kettőshangzók, magyarban nincsenek), amely után szintén csak egy mássalhangzó állhat a szó végén. További feltétel (és ez a nehéz rész), hogy a hangsúlynak az utolsó szótagra kell esnie. Valószínűleg még a haladók is bajban vannak az angol nyelv hangsúlyozásával. Azt javaslom, hogy ennek a szabálynak a megtanulásával ne foglalkozz még akkor se, ha haladó vagy. Tulajdonképpen, ha haladó vagy akkor már találkoztál velük és használni is tudod ezeket az igéket. Szerencsére ezekből sincs túl sok, így nem kerülsz gyakran bajba miattuk. Ebben az esetben is a gyakorlás az, ami által jól és pontosan meg lehet tanulni ezen igék helyesírását. Azért itt egy pár példa, hogy lásd, miről van szó, a hangsúlyt egy aposztróffal (’) jelölöm:

• ad’mit – admitted
• pre’fer – pre’ferred

Igazából a betűzési szabályokat már tárgyaltuk az egyszerű múlt nevű bejegyzésben, de annyira fontosnak gondoltuk, hogy itt is leírtuk.

Present participle and gerund (folyamatos melléknévi igenév és gerundium)

• cooking
• painting
• eating
• drinking

Az angol ige ezen alakját „ing” kapcsolásával hozzuk létre és pl. a folyamatos jelent képezzük vele. Mivel gyakorlatilag a csupasz „infinitive“-hez kapcsoljuk az „ing“-et, ezért itt nincs különbség szabályos és rendhagyó igék között. Folyamatos melléknévi igenév van a magyarban, „gerund“ (gerundium) azonban nincs, de angolban a két alak megegyezik. Ha jelzőként áll, folyamatos melléknévi igenévről beszélünk és nem okoz gondot a magyarra fordítás, ugyanis ez teljesen megegyezik a magyar folyamatos melléknévi igenévvel:

• Sitting Bull – Ülő Bika
• singing bird – éneklő madár

Azonban a dolog nem ilyen egyszerű, ha folyamatos igeidőt képzünk, ott a fordítás teljesen más. Fontos, hogy a párhuzam itt nem működik, ezt nem hívják az ige „negyedik alakjának”. Sajnos az „ing” kapcsolására is vannak betűzési szabályok, amelyek egy kissé megbonyolítják a dolgot, de ezeket nem részletezzük külön, a folyamatos jelen nevű bejegyzésben már tárgyaltuk.

Az angol ige különböző alakjait nem fejtegetjük tovább, hiszen mindegyiket külön bejegyzés tárgyalja, a segédigékhez hasonlóan (a “past tense”, vagyis a múlt idejű igealakot leszámítva, arról az egyszerű múlt nevű bejegyzésben mindent megtalálsz). Ez csupán afféle bevezető rész az igékhez. Azonban itt van egy táblázat egy szabályos (cook) és egy rendhagyó (eat) igével a könnyebb áttekinthetőség kedvéért: