Az Angol Névelő

Article / Determiner: névelő. Az angolban (csakúgy, mint a magyarban) van határozott (definite article) és határozatlan (indefinite article) névelő. Az angol határozott névelőnek egy alakja van (the), a határozatlannak kettő (a & an). Ha a határozatlan névelő után álló szó mássalhangzó HANGGAL kezdődik, akkor az “a” lesz a helyes alak; ha a szó magánhangzó HANGGAL kezdődik, akkor az “an”. Azért fontos kiemelni, hogy a hangra kell figyelni és nem a betűre, mivel az angolban előfordulhat, hogy a szó elején levő mássalhangzó néma és magánhangzó hanggal kezdődik a szó (pl. hour), vagy éppen az, hogy magánhangzóval kezdődik a szó, de mégis mássalhangzó hangot ejtünk először (pl. unit).

Először átnézzük röviden a névelőket, majd megnézzük alaposabban is megnézzük a különböző alakokat.

A táblázatokban dőlt betűkkel, vastagon szedve, aláhúzással jelöljük az angol névelőket:

Határozatlan névelő (Indefinite article)

A magyar határozatlan névelőnek csak egyetlen formája létezik: „egy”. Angolban az „a” és az „an” felelnek meg a magyar „egy”-nek. Míg magyarban az „egy” mint névelő alakjában megegyezik az „egy” számnévvel, addig ez angolban nem igaz. Angolban az „egy” mint számnév: „one”.

Az „a” kiejtése /ə/ (kb. egy nagyon rövid „ö”), az „an” kiejtése pedig /ən/ (kb. „ön” szintén nagyon rövid „ö”-vel) vagy /æn/ (kb. „en” kissé elnyújtott „e”-vel).

Itt megjegyzem, hogy érdemes megtanulni a fonetikus átírást, mert nagyon sokat segít a kiejtésben. A szótárakban is mindig megadják. Többféle fonetikus „ábécé” van, a leggyakrabban használt az IPA (International Phonetic Alphabet – Nemzetközi Fonetikai Ábécé), erre érdemes rákeresni. Most pedig vissza a névelőkhöz.

Hasonlóan kell használni az „a” és „an” névelőket, mint a magyar „a” és „az” névelőket. Mássalhangzóval kezdődő szavak elé „a” megy, magánhangzóval kezdődő szavak elé pedig „an”.

• a car – egy autó
• a tree – egy fa
• a quiz – egy kvíz
• an apple – egy alma
• an owl – egy bagoly
• an animal – egy állat

Sajnos a magyarral ellentétben itt nem olyan egyszerű az élet. Magyarban ez mindig mindenesetben igaz (magánhangzó elé „az”, mássalhangzó elé „a”), angolban azonban nem. Mivel nem betű, hanem hang alapján kell döntenünk és bizony előfordul, hogy hiába kezdődik egy szó magánhangzóval, először mássalhangzó hangot ejtünk. A „united”/ju:`najtəd/ és „Europe” /`jʊərəp/ szavak fonetikus átírásában tisztán látszik, hogy először „j” hangot ejtünk és nem „u”-t. Megesik, hogy a szó eleji „h” néma, amit egy magánhangzó követ, így ezeknél a szavaknál az „an” használatos. Pl. „hour” /awər/, „heir” /ɛr/.

• a unit – egy egység
• an heir – egy örökös
• an hour – egy óra

Határozott névelő (Definite article)

A magyar határozott névelőkről már tettem említést, ezek az „a” és „az” névelők. Angolban viszont a határozott névelőnek csak egy formája van: „the”. Tehát mindegy, hogy az utána levő szó magánhangzóval vagy mássalhangzóval kezdődik, mindig „the-t” használunk.

Azonban az nem mindegy hogyan ejtjük, hiszen kétféle kiejtése van a „the-nek”: /ðə/ (kb. „dö”, nagyon rövid „ö-vel”) és /ði/ (kb. „dí”). Itt is a hang dönti el, hogy melyik kiejtés a helyes.

Mássalhangzó (hangok) előtt /ðə/ a helyes kiejtés:

• the film – a film
• the tower – a torony
• the unit – az egység
• the hour – az óra

Magánhangzó (hangok) előtt pedig a /ði/ a helyes kiejtés:

• the apple – az alma
• the arrow – a nyíl
• the atmosphere – az atmoszféra
• the hour – az óra