Birtokos személyjelek

Ebben a bejegyzésben az angol „birtokos determinánsokról/melléknevekről” olvashatsz, amelyek a magyar nyelv birtokos személyjeleinek felelnek meg leginkább. Szerencsére az angolban könnyebb dolgunk van, mint a magyarban.

A birtokos személyjelek és birtokos determinánsok tulajdonképpen a főnevet módosítják, annak birtokosát jelölik, így angolban muszáj a birtokos determináns után kitenni a főnevet is, önmagában ugyanis a birtokos determináns nem „értelmes”. Nézzük a táblázatokat és a példákat a száraz elmélet helyett, így könnyen meg fogod érteni. A példában a „könyv/book” főnevet fogjuk használni.

Mivel angolozunk és nem magyarozunk, ezért nem bonyolódunk jobban bele a magyar nyelv rejtelmeibe, csupán két megállapítást teszünk. Mint láthatod, személyes névmásokat használunk birtokos személyjelek esetében is, csupán az T/3 „ők” helyett használjuk az E/3-as „ő” alakot. Ami sokkal érdekesebb, hogy a magyar birtokos személyjelek a főnévhez kapcsolódnak és így jelzik a birtokviszonyt (könyvem, könyved stb.). Angolban az élet sokkal egyszerűbb:

Egyszerűbb az élet, hiszen a főnevet békén hagyjuk és a magyarral éppen ellenkezőleg, a főnév előtt álló „névmás” jelzi a birtokviszonyt. Így nem meglepő, hogy a magyarral ellentétben az angol birtokos determinánsok esetében nem tudunk a személyes névmásokból kiindulni. Az angol birtokos determinánsainkat (vagy mellékneveinket, amelyik elnevezés jobban tetszik) bizony meg kell tanulni: my, your, his/her/its, our, their. Könnyebbség, hogy E/2 és T/2-ben ugyanazt az alakot használjuk (ez az udvarias forma is), nehézség, hogy E/3-ban itt is, mint mindig, megkülönböztetjük a hím-, nő-, illetve „semleges” nemű birtokost.