A nyelvtanulás és az átverések

Ne dőlj be az ehhez hasonló átveréseknek:

Ami túl szép, hogy igaz legyen, az valószínűleg nem igaz.

A fenti reklámszövegek leginkább valami paródiába illenének, de az ijesztő az, hogy ehhez hasonló üzenetekkel valóban reklámoznak olyan termékeket, amelyek segítségével állítólag megtanulhatsz angolul. Ha úgy gondolod, hogy nem feltétlenül hamisak az ilyen állítások, remélem a bejegyzés végén már más lesz a véleményed. Ha pedig osztod azt a véleményemet, hogy az ilyen üzenetek mindig hamisak, remélem, hogy a bejegyzés elolvasása után még több érved lesz ahhoz, hogy lebeszéld ismerőseidet a pénzkidobásról.

A nem létező csodamódszerek ígéreteit én két csoportra szoktam osztani. Az egyik csoportba azok az ígéretek kerülnek, amelyek azt próbálják elhitetni veled, hogy megerőltetés nélkül meg fogsz tudni tanulni angolul, mert az ő módszerükkel úgy sajátíthatsz el egy idegen nyelvet, mint annó az anyanyelvedet.

A másik csoportban pedig azok az ígéretek vannak, amelyek azt mondják, hogy az angoltanulás rendkívül gyors lehet, és ehhez nem kell mást tenned, mint napi pár percet gyakorolni, esetleg feküdni a kanapén és hallgatni valamit vagy éppen transzba esve sajátíthatod el a nyelvet, bármit is jelentsen ez.

Az ígéretek cáfolatát is ketté szedem. Az első részben az anyanyelv elsajátításáról fogok írni, a másikban pedig arról, hogy reálisan mennyi idő alatt lehet használható nyelvtudásra szert tenni. A saját tapasztalatomon kívül természetesen kutatásokra is hivatkozni fogok. A bejegyzés végén pedig azon fogok elmélkedni, hogy mégis miért dőlnek be a nyelvtanulók a hamis ígéreteknek.

Az anyanyelv elsajátítása

A hamis ígéretek valószínűleg abból indulnak ki, hogy az anyanyelv elsajátítása végtelenül egyszerű folyamat. Ez nem állja meg a helyét, de az persze igaz, hogy az anyanyelvet tulajdonképpen elsajátítjuk és nem tanuljuk, tehát természetesen jön.

Maga a nyelvelsajátítás azonban egy rendkívül komplex folyamat és bár rengeteget haladt előre a nyelvtudomány a 20. század elejétől, nincsen egy átfogó, univerzális elmélet, amely az anyanyelv-elsajátítás minden kérdésére választ adna, pedig hidd el, a mai napig sok kiváló professzor kutatja a témát.

Azt viszont tudjuk, hogy a nyelv egy elképesztően összetett “rendszer”, amellyel az emberek kommunikálnak. Bár létezik állati kommunikáció, amelytől sok esetben leesik az állunk, nyelvet csak emberek használnak¹. Hihetetlen módon az anyanyelv elsajátításához tulajdonképpen csupán “bemenő ingerekre” van szükség, vagyis arra, hogy a környezetünkben beszéljenek hozzánk születésünktől kezdve (a jelnyelvre ebben a bejegyzésben nem térek ki, de ne érts félre, a jelnyelv is nyelv, így komplexitásban a beszélt nyelvvel megegyezik). Lesarkítva: az ember fejlett agya és persze intelligenciája lehetővé teszi a nyelvelsajátítást.

Ez a képesség pedig minden emberben benne van². Belegondoltál már valaha, hogy egy ékesszóló zseni semmivel se különb ebben az értelemben egy nála szerényebb értelmi képességekkel rendelkező egyénnél? Hiszen mindketten beszélnek egy anyanyelvet, amely elképesztően komplex, de ez mindkettejük számára a világ legtermészetesebb dolga.

Ez azért van, mert mindketten nagyjából ugyanúgy tanulták meg az anyanyelvet.

A baba születéskor nem beszél nyelvet és természetesen az agya is rengeteg fejlődésen fog átmenni, mire felnő, azonban a külső ingerek (vagyis a folyamatos beszéd) hatására elkezdi a nyelvelsajátítást.

A nyelvelsajátítással párhuzamosan pedig más ismeretekre is szert tesz, hiszen nem csak a nyelv újdonság számára, hanem az összes fogalom is (nem csak azt sajátítja el, hogyan kell kiejteni a “kutya” szót, hanem azt is, hogy a kutya egy élőlény, amelynek négy lába van és így tovább).

Noam Chomsky (a 20. század talán legfontosabb nyelvésze, nevezték már úgy is, mint a nyelvészet Darwinja) szerint egy velünk született hajlamnak köszönhetően sajátítjuk el az anyanyelvet, ugyanis rendelkezünk egy úgynevezett “nyelvelsajátító eszközzel”³. Ha pedig van egy ilyen eszközünk, akkor jogos a felvetés, hogy azt meg lehet “találni” az emberi agyban, de azért a dolog nem ilyen egyszerű.

Második nyelvet nem tudunk anyanyelvként megtanulni

Agyunk csodálatos módon képes elsajátítani az anyanyelvet és ez minimum két folyamatnak köszönhető. Az egyik a “plaszticitás”⁴, amely az agy és az idegrendszer egész életen át tartó változását takarja. Agyunk számos része még felnőttkorban is áteshet változáson⁵, azonban van egy kritikus időszak, természetesen gyermekkorban, amikor az agy a “legalkalmasabb” a változásra/alkalmazkodásra⁶. Természetesen ebben a kritikus periódusban történik az anyanyelv elsajátítása is, legalábbis egy tekintélyes része.

A másik folyamat pedig az úgynevezett “lokalizáció”⁷. Lokalizáció alatt nagyjából azt értjük, hogy a különböző kognitív képességekért agyunk különböző részei felelősek.

A 19. század második felében egy Paul Broca nevű neurológus sokat foglalkozott egy beszédzavaros betegével. A páciens képes volt megérteni a nyelvet, azonban gyakorlatilag nem volt arra képes, hogy kifejezze magát. Broca arra a következtetésre jutott, hogy a páciens bal agyféltekéjének egy része megsérült, ami a boncolás során be is bizonyosodott, és Broca azt állapította meg később, hogy a nyelvtudásért a bal agyfélteke felel⁸.

Jelenlegi tudásunk szerint a bal agyfélteke dominál akkor, amikor nyelvet használunk, azonban Broca ideje óta sokan mások is kutatták a témát és arra a következtetésre jutottak, hogy a jobb agyféltekének is szerepe van a nyelvhasználatban⁹. A “Nyelvelsajátító eszközt” tehát nem olyan egyszerű megtalálni, azonban az bizonyos, hogy az anyanyelvünk elsajátítása közben agyunk különböző részei lesznek felelősek a nyelv különböző egységeiért (pl. a bal agyfélteke felelős az nyelvtanért, a jobb pedig a hangsúlyozásért⁹). Régebben úgy gondolták, hogy a lokalizáció több, mint 10 évig tart az anyanyelv elsajátítása közben, azonban jelenlegi tudásunk szerint a bal agyfélteke jóval korábban domináns lesz a nyelvelsajátítás során¹.

Bár az agyunk felnőttkorban is változik, olyan léptékű változások nem történnek, mint amikor az anyanyelvünket sajátítjuk el.

Míg a gyerekeknél az anyanyelv elsajátítása az agy fejlődésével gyakorlatilag párhuzamosan történik, addig az idegen nyelv elsajátításánál már kifejlett tudattal rendelkezünk, ráadásul már a birtokunkban van egy anyanyelv.

A hamis ígéretek el szeretnék hitetni velünk, hogy egy idegen nyelvet pont ugyanúgy meg lehet tanulni, mint az anyanyelvünket, de ez egyszerűen nem igaz.

Amikor az anyanyelvünket használjuk, az olyannyira természetesen jön, hogy nem kell nyelvtani szabályokon gondolkodnunk, nem kell a kiejtésen gondolkodnunk és a szavak is automatikusan jönnek (néha persze előfordul, hogy az anyanyelvünkön is keresgélünk 1-1 szót).

A kritikus periódus

De mindez miért nem működik akkor, amikor idegen nyelvet tanulunk? Miért nem jön az idegen nyelven is minden, amit mondunk automatikusan? Erre a válasz részben a fentiekben van, de van még egy nagyon fontos téma, amiről nem beszéltem, ez pedig az úgynevezett “kritikus periódus”.

Ezt a jelenséget főleg a 20. század második felében kutatták, és a kiindulópont az, hogy van az ember életében egy kritikus periódus (természetesen gyermekkorban), amikor el lehet sajátítani egy anyanyelvet, ha azonban az anyanyelv elsajátítása ezen periódus után kezdődik, akkor a nyelvtudás nem lesz teljes értékű.

A kutatások bár érdekfeszítőek, mégse szolgáltatnak elég bizonyítékot arra, hogy valóban van egy kritikus periódus, ami véget ér egyszer és utána a teljes értékű nyelvelsajátítás már nem lehetséges1. Azonban az világos, hogy ha valaki 30 évesen kezd el németül tanulni, nem lesz anyanyelvi német, míg a német gyermekek gond nélkül sajátítják el a nyelvet anyanyelvi szinten.

Ha a kritikus periódus létezése nem is bizonyítható, mindenképpen beszélhetünk egy úgynevezett “fogékony periódusról”. Ebben a periódusban a legkönnyebb elsajátítani a nyelvet, hiszen ilyenkor vagyunk rá a legfogékonyabbak, azonban a későbbi életünk során nem veszítjük el teljesen a nyelvelsajátítás képességet, de jóval nehezebb lesz nyelvet tanulni, mert ezek a képességek folyamatosan halványulnak¹. Az anyanyelvet tehát a “fogékony periódusban”, az idegen nyelvet pedig utána sajátítjuk el és ez magyarázatot adhat arra, hogy egy idegen nyelven miért nem megy mindaz automatikusan, ami az anyanyelven igen.

Remélem sikerült ízelítőt adnom azokból a bonyolult folyamatokból, amelyek lejátszódnak agyunkban, amikor az anyanyelvünket sajátítjuk el, és meggyőztelek arról, hogy hiába is várod, hogy megerőltetés nélkül, csupán beszéd (vagyis külső inger) hatására képes leszel megtanulni angolul vagy bármilyen más idegen nyelven. De azért nem kell csüggedni, hiszen ettől még sikeresen elsajátíthatjuk a világ bármelyik idegen nyelvét.

Mennyi idő kell a használható nyelvtudáshoz?

Elérkeztünk a hamis ígéretek második kategóriájához: angolul gyorsan, akár napok, hetek, alatt meg lehet tanulni. Az anyanyelv elsajátításához képest ez egy sokkal földhözragadtabb, kézzelfoghatóbb téma. Az ALTE (Nyelvi Tesztelők Európai Egyesülete) arra a következtetésre jutott, hogy a Közös Európai Referenciakeret¹¹ által meghatározott szintek eléréséhez nagyjából ennyi “irányított tanulási órára” van szükség^{12, 13}:

Az “irányított tanulási óra” nem csak az osztályteremben eltöltött időre vonatkozik, hanem arra a “nettó” időre, amit a nyelvtanulással töltesz. Természetesen ezeket a számokat amolyan ökölszabályként kezelhetjük, hiszen az egyes tanulók fejlődése számos egyéb faktortól függ. A teljesség igénye nélkül az alábbi listán szereplő dolgok mind befolyásolják azt, hogy mennyi idő kell egy adott idegen nyelv elsajátításához számodra:

• Korábban tanultad-e a nyelvet
• Mennyire áll távol/közel a tanult idegen nyelv az anyanyelvedhez vagy egy másik idegen nyelvhez, amit tanultál
• A motivációd
• Mennyire vagy autonóm (önálló)
• A korod
• A tanárod
• A csoportod

Bár előfordul, hogy egyes intézmények más számokat vesznek alapul az egyes szintek eléréséhez¹⁴, az mindenképpen figyelemreméltó, hogy egyetlen komoly intézmény sem állítja azt, hogy pár nap vagy hét alatt folyékonyan meg lehet tanulni angolul a nulláról kezdve.

Az ALTE és persze más komoly intézmények nem csupán a hasukra ütöttek ahhoz, hogy előjöjjenek ezekkel a számokkal, hanem a nyelvvizsgáztatás és nyelvtanítás terén szerzett sokéves tapasztalat mondatja ezt velük. Remélem soha nem fogsz bedőlni olyan internetes hirdetésnek, amelyik minden alap nélkül azt állítja, hogy feltalálta a csodamódszert, amivel rekord idő alatt megtanulhatsz angolul (és persze csak egy rakás pénzt kell ezért fizetned).

Azt mindenképpen tisztázni szeretném, hogy a tanulással eltöltött időt ne csupán időben mérd, hanem befektetett energiában is.

Ha egy diák megjelenik az angolórákon, de semmit nem tesz annak érdekében, hogy fejlődjön az egészen pontosan 0 irányított tanulási órának fog számítani. Ha valaki magántanárt fogad, de egyáltalán nem erőlteti meg magát és minden második mondata az, hogy “nem tudom”, az szintén 0 irányított tanulási órának felel meg. Ha szeretnél letenni egy középfokú nyelvvizsgát, akkor nem csupán 500-600 órát kell eltöltened a nyelvtanulással, de abban az 500-600 órában oda is kell tenned magad és tényleg a tanulásra kell koncentrálnod. Ha ezt nem teszed meg, akkor az az 500-600 óra, igen, kitaláltad, egészen pontosan nullának felel meg a gyakorlatban.

Az igazság az, hogy a használható nyelvtudáshoz vezető út hosszú és rögös. Ezt nem csak a tanítási tapasztalat mondatja velem, de az a tapasztalat is, amit a tanításon kívül szereztem multinacionális cégeknél, ahol alapvető volt a nyelvtudás. Egy olyan emberrel se találkoztam, aki valami csodamódszerrel, megerőltetés nélkül megtanult volna bármilyen idegen nyelvet. A munkát és az időt bizony mindig bele kell tenni a nyelvtanulásba. Bár kiskapuk nincsenek, de, ha van elég időd és kitartásod, akkor egy középfokú nyelvvizsgát megszerezhetsz akár 6 hónap alatt is valamilyen szuperintenzív nyelvtanfolyamon (az ilyen nyelvtanfolyamok sok esetben 400-600 órásak és erre még persze rájön az az idő, amit a házi feladatra kell szánni, tehát az 500-600 óra itt is bőven megvan), de ezek a tanfolyamok persze nem olcsók és az időbeosztás is elég szoros (pl. napi 4 óra minden hétköznap).

Az IMPREVO-val a költségeiden sokat csökkenthetsz, és teljes mértékben igazodik hozzád, hiszen akkor angolozol, amikor csak akarsz. A legfontosabb persze az, hogy az IMPREVO leckéivel is bőven eltölthetsz 500-600 órát, sőt sokkal többet is, hiszen a használható nyelvtudásért nem elég csupán átszaladni a videókon, magyarázatokon és a feladatokon (ez már önmagában is rengeteg idő egyébként), hanem meg is kell érteni az anyagot. Aggodalomra tehát nincs ok: habár az nem igaz, hogy gyorsan, megerőltetés nélkül meg lehet tanulni angolul, ahogy a hamis ígéretek állítják, szerencsére egyáltalán nem lehetetlen használható nyelvtudásra szert tenni viszonylag rövid idő alatt, de az 500-600 órából bizony nem lehet lefelé alkudni, csak felfelé.

Miért dőlünk be a hamis ígéreteknek?

Vannak olyan hamis ígéretek, amelyek még a megjelenésükben is nevetségesek (pl. egy nagymama valami futurisztikusnak tűnő sisakot visel egy laboratóriumban, amiből mindenféle kábelek lógnak ki), mások azonban professzionális megjelenésűek. Velem is előfordul, hogy bár hiába tudom, hogy nincs csodamódszer és csodagyógyszer, annyira jó a megjelenése egy weboldalnak és annyira meggyőző a reklámszöveg, hogy egy pillanatra elgondolkodok rajta, hogy vajon nem lehet-e, hogy valaki tényleg valami csodával felérő terméket értékesít, amiről még sehol máshol nem hallottam. Persze ez tényleg csak egy pillanatig tart és kijózanodok. De mégis olyan jó érzés néha elhinni (ha csak egy pillanatra is), hogy csak adnom kell némi pénzt valakinek az éterben, aki cserébe küld nekem egy csodaszert, ami mindig egészségesen tart vagy egy olyan pirulát, ami megszabadít az összes felesleges zsírtól és persze izmos is leszek tőle.

Úgy gondolom, hogy vannak olyan hamis ígéretek, amik elképesztően veszélyesek és károsak (pl. azok, amelyek a modern orvostudománytól próbálják elrettenteni az embereket, hogy eladjanak valamilyen áltudományon alapuló terméket) és vannak olyanok, amik kevésbé veszélyesek, de ettől még rendkívül félrevezetőek. A nyelvtudással kapcsolatos hamis ígéreteket az utóbbiakhoz sorolom. Ha bedőlsz egy csodamódszernek, akkor tulajdonképpen “csak” a pénzedet veszíted el és persze borítékolható, hogy egy kudarcélménnyel gazdagabb leszel. Nem csak egészségre vágyunk, de tudásra is és a hamis ígéretek ezt nagyon jól tudják. Vágyunk arra, hogy teljesítményünkkel lenyűgözzük a környezetünket és csak úgy záporozzon felénk az elismerés és a dicséret, pl. azért, mert folyékonyan beszélünk egy vagy akár több idegen nyelvet. Ez a vágyunk azonban csak akkor teljesülhet, ha teszünk is érte, mert a pénz önmagában nem elég.

Itt van néhány jel, ami egyből gyanakvóvá kell(ene), hogy tegyen, amikor egy terméket/szolgáltatást szeretnél venni:

Hivatkozások

1. Aitchison, Jean (1998). The articulate mammal: An introduction to psycholinguistics [A közérthető emlős: Bevezetés a pszicholingvisztikába]

• Chomsky, N. (1986). Knowledge of Language: Its Nature, Origin and Use [Nyelvtudás: A természete, eredete és használata]
• Chomsky, Noam (1965). Aspects of the Theory of Syntax [A mondattan elméletének aspektusai]
• https://hu.wikipedia.org/wiki/Neuroplaszticitás
• Rakic, P. (2002). Neurogenesis in adult primate neocortex: An evaluation of the evidence [Neurogenezis a felnőtt főemlősök új agykérgében:A bizonyítékok kiértékelése]
• Kral A, O’Donoghue (2010). Profound Deafness in Childhood [Siketség gyermekkorban]
• https://hu.wikipedia.org/wiki/Lokaliz%C3%A1ci%C3%B3_(neurol%C3%B3gia)
• Bear, M. F., Connors, B. W., Paradiso, M. A. (2007). Neuroscience: Exploring the brain [Idegtudomány: Az agy felfedezése]
• Purves, D., Augustine, G. J., Fitzpatrick, D., Hall, W. C., LaMantia, A., McNamara, J. O., White, L. E. (2008). Neuroscience [Idegtudomány]
• Cook, Vivian (2008). Second language learning and language teaching [A második nyelv tanulása és a nyelvtanítás]
• http://www.coe.int/t/dg4/linguistic/Source/Framework_EN.pdf
• http://www.englishprofile.org/images/pdf/GuideToCEFR.pdf
• http://www.euddansk.dk/wp-content/uploads/2013/04/cefguide.pdf
• http://www.ila-france.com/delf-dalf-exams