Óhajtás az angolban

Az angol nyelvben óhajtani az „if only”-val és a „wish”-el lehet.

Óhajtás az angolban

Angolul óhajtani az „if only”-val és a „wish”-el lehet. Először nézzük meg az „if only”-t.

Óhajtás „if only”-val a jelenre vonatkozóan

Az „if only + egyszerű jelen/will” reményt fejez ki, amely a jelenre, esetleg a közeli jövőre vonatkozik:

If only she arrives in time. Bárcsak időben érkezne!
If only my mother will bake a cake. Bárcsak anyukám sütne egy tortát!

Ilyenkor a magyarral ellentétben nem felkiáltójelet, hanem pontot teszünk az angol mondat végére.

Az „if only + egyszerű múlt” a jelenre vonatkozik:

If only he did his homework! Bárcsak megcsinálná a házi feladatát!
If only I were rich! Bárcsak gazdag lennék!

Ilyenkor a magyarral egyetemben az angol mondat végén is felkiáltójel van. Furcsának tűnhet, hogy múlt időt használunk a jelenre vonatkozóan. Már a feltételes módnál is találkoztunk ezzel a jelenséggel. Itt a múlt idő igazából úgynevezett „valótlan múlt”, amely nem a „valódi” múltra vonatkozik, hanem a jelenre. A példamondatainkban ugyebár óhajtunk, tehát szeretnénk, ha a „jelen” megváltozna kívánságaink szerint. Mivel itt nem a jelent írjuk le a maga valójában, hanem egy elképzelt, óhajtott jelent, amely (még) nem létezik, ezért a múlt időt használjuk, hogy távolságot tartsunk a jelen (valóság) és az óhajtott jelen (valótlan) között.

Egy másik fontos dolog pedig a második példamondattal kapcsolatos (If only I were rich!). Itt azért van az „I” után „were”, mert úgynevezett kötőmódot (subjunctive) használunk (erről is volt szó a feltételes mód nevű bejegyzésben). Ilyenkor az „I/he/she” névmások után általában nem „was”-t, hanem „were”-t használunk, főleg, ha „valótlan” dolgok kifejezésére használjuk (pl. óhajtás, feltételes mód). Ettől függetlenül a „was”-al is elég gyakran lehet találkozni, de ha biztosra akarsz menni, akkor „were”-t használj.

Az „if only + would + csupasz infinitív (bare infinitive)” felcserélhető az „if only + egyszerű múlttal”, tehát ilyenkor is a jelenre (esetleg a közeli jövőre) vonatkoztatunk:

If only he would stop! Bárcsak abbahagyná!

Ebben az esetben is felkiáltójel van az angol mondat végén.

Az IMPREVO 121. leckéjében sokkal részletesebben is megismerkedhetsz az óhajtással, valamint gyakorolhatod is.

Megnézem a leckét!

Óhajtás „if only”-val a múltra vonatkozóan

Itt végül is egyszerű dolgunk van. Mivel az „if only + egyszerű múltat” már „kilőttük” a jelenre vonatkozó óhajtásoknál, ezért csupán „csúsztatunk” egyet az igeidőn és múltra vonatkozóan az „if only + befejezett múltat” használjuk:

If only I had been rich! Bárcsak gazdag lettem volna!
If only we had given him more money! Bárcsak több pénzt adtunk volna neki!

Óhajtás „wish”-el a jelenre vonatkozóan

A „wish” magyarul azt jelenti, hogy „kívánság”, a „to wish” pedig azt, hogy „kívánni”. Így már logikus, hogy ezt a szót (is) használhatjuk óhajok kifejezésére. Ha már átrágtad magad az „if only”-n, akkor ez a rész már nem tartogat meglepetést. A „wish + egyszerű múlt” jelen idejű óhajt fejez ki, és itt is kötőmód van:

I wish I were rich. Bárcsak gazdag lennék!
I wish you didn’t lie. Bárcsak ne hazudnál!

Mivel az „if only” drámaibban hat, ezért ott felkiáltójelet teszünk a mondat végére csakúgy, mint magyarban, de, ha „wish”-t használsz, akkor általában ponttal zárjuk a mondatot. A felkiáltójel vagy pont kérdése azon múlik, hogy mennyire “nyomatékos” az óhajunk.

A „wish + would + csupasz infinitív (bare infinitve)” is a jelenre vonatkozik, ugyanúgy, ahogy az „if only” esetében:

I wish he wouldn’t dance. Bárcsak ne táncolna!

Óhajtás „wish”-el a múltra vonatkozóan

Óhajtás „wish”-el a múltra vonatkozóan

I wish I had been rich. Bárcsak gazdag lettem volna!
I wish they had stayed here. Bárcsak itt maradtak volna!

Múltbeli óhajtás

Mi a helyzet akkor, ha azt szeretnénk mondani, hogy a múltban volt egy kívánságunk/óhajunk? Tehát nem most kívánjuk azt, hogy bárcsak gazdagok lettünk volna régebben, hanem régen kívántuk azt, hogy bárcsak gazdagok lettünk volna (de már gazdagok vagyunk, tehát ezt már nem kell kívánni, vagy már egyszerűen nem akarunk gazdagok lenni, tehát már nem áll fenn ez a kívánság). Tulajdonképpen ezt elég egyszerűen meg lehet oldani „wished + befejezett múlt” használatával. Tehát itt már a befejezett múlton nincs mit „csúsztatni”, azért a jelen idejű „wish”-ből lesz múlt idejű „wished”:

I wished I had been rich. Régen azt kívántam, hogy bárcsak gazdag lennék.
I wished I had made more money. Régebben azt kívántam, hogy bárcsak több pénzt keresnék.

Annyit még érdemes hozzáfűzni, hogy ilyenkor nem tudjuk, hogy a beszélő régebben ezt kívánta és még mindig ezt kívánja-e, vagy régebben ezt kívánta, de ma már nem áll fenn ez a kívánság. Ha azt akarod kifejezni, hogy már nem áll fenn ez a kívánság, akkor a mondatod után odateheted, hogy „de már nem akarok ez és az lenni” vagy valami hasonlót.

I wished I had been rich, but I don’t care about
money anymore.
Régen azt kívántam, hogy bárcsak gazdag
lennék, de már nem érdekel a pénz.

Ez minden, amit az óhajtásról feltétlenül tudni érdemes.

0 Komment - Óhajtás az angolban