WH kérdések

Mielőtt rátérnénk a „wh” kérdőszók és kérdések témájára, vizsgáljuk meg az angol kérdéseket egy kicsit közelebbről. Alapvetően háromféle kérdést különböztethetünk meg (előfordulhat, hogy más nyelvtanleírások csupán kettő típust különböztetnek meg, esetleg háromnál többet, de mi ezt a felosztást használjuk):

Eldöntendő kérdések (Yes/No questions)

Az eldöntendő kérdésekre elméletileg igennel vagy nemmel lehet válaszolni, tehát a válaszban el kell döntenünk valamit:

Láthatod, hogy ezeknél a kérdéseknél a válasz általában igen vagy nem, de nyilván ez szigorúan elméleti síkon működik, hiszen semmilyen természeti törvény nem tiltja meg, hogy azt mondjad: „Csak alkalmanként gyújtok rá”.

Alternatív kérdések (Choice questions)

Ezeknél a kérdéseknél a kérdés elméletileg magában foglalja a választ:

Láthatod, hogy itt a válasz elméletileg Budapest vagy Bukarest lesz, amelyeket a kérdés tartalmaz. Persze, ha a kevésbé hasonló hangzású Kuala Lumpur a „helyes” válasz, akkor a kérdés mégse tartalmazza az alternatívát.

WH kérdések (WH questions)

Végre elérkeztünk a „wh” kérdőszavas kérdésekre. Az ilyen típusú kérdésekre adott válaszokban több információra számítunk, mint az előző két típus esetében. Azért nevezzük őket „wh kérdéseknek”, mert az angol kérdőszavak majdnem mindegyike „wh”-val kezdődik, az egyetlen kivétel a „how”, de még az is tartalmaz „w” és „h” betűket, tehát tulajdonképpen nem lóg ki a sorból. A kérdőszavak szinte mindig a mondat legelején vannak, de később kitérünk arra az esetre is, amikor mégsem. Példákkal szemléltetjük, hogy az angol kérdőszavaknak melyek a magyar megfelelői. A szórenddel itt nem foglalkozunk, ha arra is kíváncsi lennél, az IMPREVO angol tanfolyamán ezt a témát is részletesen átvesszük.

A „how” és a „what” (How and what)

A „how” a „hogyan”, a „what” pedig a „mi, mit” magyar megfelelője:

De a „milyen” kérdőszót is „how” vagy „what” használatával tudjuk kifejezni, de itt különbség van a két kérdőszó között. „What + főnév” és „how + melléknév” kombinációkban fordítjuk őket „milyenként”, de a „how + melléknév” esetében a fordítás sokszor „mennyire”:

Van még egy nagyon fontos dolog a „how” és a „what” használatával kapcsolatban. A magyar nyelvtanulók/angolul beszélők gyakran használnak „how”-t, amikor például azt kérdezik, „Hogyan hívod ezt?”. Mivel a „how”-t sok esetben „hogyanként” fordítjuk, nem meglepő, hogy ez a hiba olyan gyakori. Ilyen jellegű kérdéseknél „what”-ot használunk. A fordítás ettől még általában „hogyan” lesz, de erre van alternatíva, ami segít ezt a „szabályt” megjegyezni:

Tehát lehet a „minek” kérdőszót is használni, amely nagyszerű „párja” a „what”-nak.

„Which”

A „which”-et egyaránt lehet személyek és tárgyak esetében is használni. Akkor használjuk, amikor a kérdésben bizonyos „korlátozás” van:

Tegyük fel, hogy négy kolléga beszélget a munkahelyén, akikhez odamegy a főnök asszisztense, mert a főnök Pétert hívatta. Az asszisztens viszont nem tudja, hogy ki is az a Péter, így jön a kérdés. Használhatunk „which”-et, hiszen a korlátozás az, hogy a jelen levő négy ember között keresi Pétert, és nem általánosságban kérdezi, hogy „Kicsoda Péter?”. Ebben az esetben „Who is Peter?” lenne a kérdés. Láthatod, hogy a példában „kicsodaként” fordítottuk a „which”-et, azonban, ha tárgyakról van szó, akkor általában „melyikként” szoktuk fordítani:

„Who” és „whose”

Ezeket a kérdőszavakat személyek esetében használjuk. A „who” a magyar „ki, kicsoda”, a whose pedig a „kié, kinek” megfelelője:

„When” és „where”

A „when” a magyar „mikor”, a „where” pedig a „hol” megfelelője:

Amikor nem a kérdőszó áll legelöl

Az angol nyelvben a magyarral ellentétben nem ragozhatjuk a kérdőszavakat (nincs külön kérdőszó pl. arra, hogy „kiért, miért, kire, mire”). Ragozás helyett az angolban prepozíciókat használunk. A prepozíciók kerülnek a mondat legelejére, közvetlenül a kérdőszó elé, és ez még nincs is „annyira” távol a magyar használattól:

A probléma azonban az, hogy ez rendkívül hivatalosnak (vagyis formális stílusnak) minősül, és a hétköznapi nyelvhasználat nem igazán használja ezt a megoldást (de a tudományos írásokban gyakran előfordul ez a használat, formális stílus ugyebár…). Szóval a fenti példánk hiába helyes, jó esély van rá, hogy „sérti” a legtöbb anyanyelvi beszélő fülét. Mi a megoldás? A prepozíciót a mondat végére tesszük!

Ez elsőre talán furcsának hat, de sajnos ez így működik. Ez is csak gyakorlás kérdése, egy idő után már „természetesnek” fogod érezni az ilyen típusú kérdéseket.