Nyelvtanulás egyedül

Mivel nem mindenki van abban a szerencsés helyzetben, hogy hetente sok-sok órában tanuljon nyelvet tanári segédlettel, úgy gondoltam, megírom a tapasztalatimat, amit két évnyi német nyelvtanulás során szereztem.

Akkor is érdemes elolvasni ezt a cikket, ha bár hetente több órában tanulod a nyelvet, ezt nem érzed elégnek és szeretnéd a saját kezedbe venni a nyelvtanulást. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért éppen a német tanulásomról írok és nem az angolról, hiszen az IMPREVO jelenleg az angol nyelvtanulásról szól; a válasz egyszerű: angolul sok éven át tanultam az iskolapadban, majd az egyetemen, mire magas szintre ért a nyelvtudásom;

A német középfokot viszont gyakorlatilag teljesen egyedül értem el, segítség nélkül, két év alatt.

Bár maga az IMPREVO még nem létezett, amikor a német nyelvet tanultam, az a tapasztalat, amit a két év alatt szereztem nagyban befolyásolta azt, hogy az IMPREVO hogyan is fog felépülni, hiszen a cél egy olyan profi rendszer megalkotása volt, amelynek használatával akár egyedül is meg tudsz tanulni angolul. Remélem ez a cikk segít neked abban, hogy elkerüld azokat a hibákat, amiket én elkövettem és a pénz mellett időt is spórolj a nyelvtanulás során.

Nyelvtanulás - Miért éppen egyedül?

Talán kezdjük az elején. Miért akar valaki egyedül nyelvet tanulni?

Biztosan sok oka van ennek, de én csak a magam nevében tudok beszélni. 2011-ben kezdtem el a mesterképzést anglisztika szakon és már a legelején tudtam, hogy a diploma kiadásának feltétele egy B2-es szintű (középfokú) nyelvvizsga egy idegen nyelvből, ami nem lehet az angol (hiszen eleve az angol felsőfok volt a minimum elvárás ezen a szakon).

Azt tudtam, hogy nem fogok tudni pár hét alatt megtanulni egy idegen nyelvet, úgyhogy már a tanulmányaim megkezdésekor elkezdtem németet tanulni, hogy jelen lehessek a diplomaosztón és a csoporttársaimmal együtt vehessem át az oklevelemet. Három ok miatt határoztam el, hogy egyedül érem el a német középfokot:

• Sajnáltam az időt arra, hogy tanárhoz járjak. Teljes mértékben a tanulmányaimra akartam koncentrálni és nem akartam időt veszíteni az utazással. Persze van olyan lehetőség is, hogy a tanár házhoz jön, de ilyenkor egyrészt általában magasabb a költség (és amúgy se volt túl sok pénzem), másrészt elég messze laktam a belvárostól és nem hemzsegett a környék tapasztalt némettanároktól.
• Nem volt elég pénzem, hogy tanárral tanuljak. Akkoriban Diákhitelből éltem és sajnos nem fért bele az, hogy havonta 20.000 forintot elköltsek egy tanárra (egy 45 perces órát akkoriban 2500 forintért lehetett venni, a 20.000 úgy jön ki, hogy heti két órát számoltam).
• Kísérletezni akartam. Talán ez a legfontosabb az összes ok közül. Tudtam, hogy a nyelvtanítással akarok foglalkozni, viszont arról csak elméleti tudásom volt, hogy milyen akadályokat kell legyőznie egy felnőttnek akkor, ha idegen nyelvet tanul. Gyakorlatilag én voltam a saját tesztalanyom. Utólag pedig bátran kijelentem: ez volt életem egyik legnehezebb és egyben legjutalmazóbb kísérlete.

Én és a német nyelvtanulás: borús történelem

A választásom több okból esett a német nyelvre. Többek közt azért, mert az angol és a német is az indo-európai nyelvcsalád nyugati germán ágához tartozik, röviden: rokon nyelvek.

Ez a tény segített a nyelvtanulás felgyorsításában, de korántsem annyira, mint ahogy azt sokan hiszik. Igaz, hogy sok angol és német szó hasonlít egymásra és a nyelvtanban is vannak hasonlóságok, de a különbözőségek száma messze felülmúlja a hasonlóságokét. A nyelvrokonságból származó vélt előnyt egyébként nagyon túlértékeltem és hamar ráeszméltem, hogy tulajdonképpen egy teljesen új nyelvet kell megtanulnom szinte a nulláról.

Csak “szinte” a nulláról, mivel a gimnáziumi évek alatt négy éven át tanultam németet heti 3 órában. Vagyis nem tanultam én semmit, csak bejártam az órákra, mert kötelező volt. Igazság szerint nem voltam túl jó diák, a nyelvtanulás nem érdekelt, a német nyelv pedig különösen nem. Még megbukni is “sikerült” németből az egyik félévkor (hogy később aztán nyelvészetet tanuljak az egyetemen, ki érti ezt). Utólag visszagondolva fájó, hogy ennyi nyelvórát elvesztegettem a középiskolában, de a múltat nem lehet megváltoztatni.

A sikertelen gimnáziumi évek miatt is esett a választásom a németre, hiszen négy év alatt valami azért ragadt rám. Ebben nem tévedtem, de túlértékeltem azt, hogy menny tudás maradt meg. Talán volt egy kb. 100 szavas szókincsem és volt némi nyelvtani ismeretem is, de ahogy haladtam a tanulással úgy vettem észre, hogy még amit tudtam, azt is rosszul tudtam. Úgyhogy nagy levegőt vettem és elkezdtem az egészet elölről.

Nyelvtanulás egyedül - Hogyan tanultam?

Elérkeztünk végre a cikk lényegi részéhez. Az első dolog, amit tettem egy nagyon jó lépésnek bizonyult:

Előszedtem és beszereztem minden lehetséges könyvet és anyagot.

Lehetőleg minél kevesebb pénzt akartam költeni, de még így is elköltöttem kb. 40.000 forintot könyvekre két év alatt (ebből kb. 2 hónapig tudtam volna tanárnál tanulni), viszont becsléseim szerint legalább 200.000 forint értékű anyag volt nálam, ugyanis megkértem az ismerőseimet, hogy adjanak kölcsön könyveket/anyagokat, amiket már nem használnak. Meglepődnél mennyi hasznos anyagot lehet így összeszedni!

Miközben az “offline” anyagokat gyűjtöttem, elkezdtem “online” is nézelődni. Kipróbáltam néhány ingyenes online nyelvtanuló rendszert, de hamar arra a következtetésre jutottam, hogy némi alapszókincsen kívül nem volt gyakorlati haszna időt tölteni velük.

Ki tudtam próbálni 1-2 fizetős megoldást is néhány kedves ismerősön keresztül. Itt már valamivel jobb volt a helyzet, mert némi alapszókincs mellett már alapvető nyelvtani ismeretekre is szert lehetett tenni, de ez se volt az igazi. Becsléseim szerint kb. 80.000-100.000 forintba kerülne az, hogy előfizessen az ember ezekre a szolgáltatásokra. Jelenleg tehát ott tartunk, hogy könnyen el lehet költeni akár 300.000 forintot előfizetésekre/könyvekre úgy, hogy szinte semmivel nem leszünk okosabbak!

Az online nyelvtanulás lehetőségét gyorsan feladtam. Volt néhány jó oldal, ahol jó nyelvtani összefoglalások voltak egy adott témában, de ezt csak akkor tudtam használni, amikor egy konkrét nyelvtani témakörnek akartam utánajárni. Ezeken az oldalakon nem voltak feladatok, nem lehetett szókincsre szert tenni és emiatt nem lehetett progresszívan haladni se, hiszen nem voltak szövegek és feladatok a kezdőtől a haladó szintig kategorizálva. Amikor létrehoztuk ezt az oldalt pontosan ezért döntöttünk úgy, hogy az IMPREVO leckéit progresszívan kell felépíteni, hiszen hiába van rengeteg anyag az interneten, ha nincsenek megfelelően kategorizálva.

Maradt tehát az “offline” vagy tradicionális nyelvtanulás: könyvekből tanultam.

Tényleg rengeteg anyagot sikerült összegyűjtenem, ami nagyon is jó volt, de nem várt hátránya is volt a dolognak, hiszen a bőség zavara állt fenn! Már az is rengeteg időbe telt , hogy átnézzem a könyveket. Miután azonban ez megtörtént, elkezdtem a tanulást egy tankönyvsorozatból.

Azért döntöttem így, mivel a könyvek progresszívan voltak felépítve a kezdőtől a középfokig és nem csak nyelvtanra és szókincsre lehetett szert tenni, de az írott szövegértést és a hallás utáni szövegértést is fejleszteni lehetett velük. Egy darabig ez a módszer jónak tűnt, azonban elég hamar elkezdett frusztrálni az, hogy szinte nem értettem meg semmilyen szöveget és minden szót ki kellett szótáraznom egyesével, hiszen minden szöveg német volt és nem volt hozzá magyar fordítás.

Ezen a ponton tudatosult bennem az, hogy hiába vannak az idegen nyelvű szövegek progresszívan felépítve, vannak olyan részek, amiket egyszerűen nem tudunk megfejteni tanulóként, még akkor se, ha rengeteg időt töltünk szótárazással. Az IMPREVO-ban ezért is találod meg az írott szövegek és a hanganyag átiratok magyar fordítását, hogy minden kérdésedre választ kapj a tananyag tartalmát illetően.

Abbahagytam tehát a tankönyvcsalád használatát és eldöntöttem, hogy mielőtt bonyolultabb, összefüggő szövegeket kezdek el feldolgozni, alapvető nyelvtani ismeretekre és szókincsre fogok szert tenni, hogy lecsökkentsem a szótárazással eltöltött időt és persze a frusztráción is segít, ha valamit megértek a szövegekből elsőre is.

Nem elég csak a nyelvtant és a szókincset fejleszteni a használható nyelvtudáshoz, de tény, hogy egy nyelv szavakból épül fel, amiket bizonyos szabályok mentén módosítunk/rendezünk. Ezeket a szabályokat pedig röviden nyelvtannak nevezzük. Az egyik saját befektetésem egy jó nyelvtankönyv volt, mivel azt nem tudtam beszerezni ismerősöktől és nálam se volt kéznél. Elkezdtem tehát olvasni a könyvet, ami egyáltalán nem volt haszontalan, de túl hasznos se. Hiába tudtam meg napról napra többet a német nyelvtanról, a szókincsem szinte még mindig nem létező volt, így továbbra se jutottam egyről a kettőre.

Így hát a szókincsem fejlesztése kapta a legnagyobb hangsúlyt, de mellette azért a nyelvtanozás is ment. Sikerült beszereznem egy könyvet, ami gyakorlatilag csak egy szószedet volt. Időt és energiát nem kímélve elkezdtem saját szókártyákat gyártani üres A4-es lapok széttépésével, sőt, annyira lelkes lettem a szókártyáimtól, hogy vettem előre legyártott szókártyákat is kb. 10.000 forint értékben. Amikor utaztam valahova, mindig vittem magammal szókártyákat és tanultam a szavakat.

Azt vettem észre, hogy hiába tanultam meg akár 50 szót is egy nap alatt, 1 hét múlva, már alig emlékeztem valamire. Nagyon sok időt töltöttem a saját szókártyáim legyártásával, és bár a szókártyák nem teljesen haszontalanok, én kidobtam az összeset, amit én magam gyártottam. Rájöttem, hogy bár a szókártyák előnye az, hogy véletlenszerűen jönnek a szavak (ellentétben egy szótárfüzettel), ha a szavakkal nem találkozunk szövegkörnyezetben, nagyon nehezen ragadnak meg.

A fordulópontot egy kétrészes könyv jelentette, vagyis túlzás lenne könyvnek nevezni, tulajdonképpen szert tettem egy rakás A4-es papírra, amin szószedetek voltak, nyelvtani magyarázatok és rengeteg példamondat. Ez a könyv jól összehozta a szókincset és a nyelvtant, hiszen az adott nyelvtani témakör alapján kellett a szószedet alapján szerkesztett mondatokat németről magyarra, majd magyarról németre fordítani.

A lap baloldalán egy mondat németül szerepelt, a jobb oldalán pedig magyarul. Először megtanultam a szószedetben szereplő szavakat, feldolgoztam a nyelvtani tudnivalót, majd a mondatokat oda-vissza lefordítottam úgy, hogy egyszer a német mondatokat, aztán a magyar mondatokat takartam le.

Elképesztően unalmas és monoton volt ez a módszer, de működött! Napról napra több szót tudtam és több nyelvtani ismeretre tettem szert és egyre bonyolultabb mondatokat tudtam alkotni németül. Úgy gondolom, azért működött ez a módszer, mivel párhuzamosan fejlesztette a szókincset és a nyelvtant. Ezt természetesen az IMPREVO-ba is átvittük, hiszen a Nyelvtan modulban szereplő feladatok (és más feladatok is) egyértelműen az adott lecke Szókincs moduljából merítenek.

Ez a könyv (vagyis az A4-es lapok összessége) többször is utalást tett arra, hogy a középfokig el lehet menni ezzel a módszerrel, úgyhogy csalódás ért, amikor elfogytak a lapok és még mindig alig értettem valamit a középfokon elvárt szövegekből.

Viszont úgy tűnt, hogy egy alapfokú nyelvvizsgán már átmentem volna!

Több próba nyelvvizsgát is kitöltöttem és arra a következtetésre jutottam, hogy a szókincsem és a nyelvtanom ehhez a szinthez már elég volt. Azonban már nem volt több A4-es lap, mindennek a végére értem, úgyhogy ismét lépnem kellett, de ekkor már 2012-t írtunk, az első évemet sikeresen letudtam a mesterképzésen, szóval csupán egy évem volt arra, hogy elérjem a középfokú nyelvtudást és a diplomaosztón vehessem át a diplomámat, úgyhogy lépnem kellett.

Tudtam, hogy muszáj lesz hosszabb szövegeket is feldolgoznom és persze hallgatnom, hogy az írott szövegértést és a hallás utáni szövegértést is fejlesszem. Sőt, az íráskészségemet is fejleszteni kellett, hiszen a nyelvvizsgán mindig kell valamilyen saját irományt produkálni.

Nem tudtam, mihez kezdjek, ráadásul az idő is szorított. Legalább a nyelvtannal nem volt problémám, hiszen már annyi német szót ismertem, hogy nem okozott nehézséget a német példamondatok megértése, de ez még mindig nem vitt sokkal közelebb a célomhoz. Elkezdtem német tévécsatornákat nézni, abban bízva, hogy ezzel majd sikerül a hallás utáni szövegértésemet fejleszteni, de ez kidobott időnek bizonyult.

Az anyanyelvi beszéd megértésére még messze nem voltam kész, ráadásul még egy átiratot se láttam, amit feldolgozhatnék, hogy bővítsem a szókincsemet. Volt 1-2 rövidke könyvem, ahol a jobboldali lapon a német szöveg volt, a baloldalin pedig a magyar. Először elolvastam a német szöveget és megpróbáltam belőle annyit megérteni, amennyit csak lehetett. Nagyon nehéz volt megfejteni a szövegeket, többször is neki kellett futnom az egyes oldalaknak, viszont megérte az erőfeszítés, mivel a szókincsem újra elkezdett bővülni, a nyelvtani szabályok pedig egyre jobban összeálltak a fejemben, hiszen nem csak izoláltan találkoztam velük 1-1 példamondatban, hanem összefüggő szövegekben is.

Nagyon sokat segített a magyar fordítás, hiszen, ha valami egyszerűen nem állt össze, akkor a fordítás segített mindent megérteni és úgy már könnyebb volt megérteni a német nyelv logikáját, hogy tudtam az egymásra épülő mondatok tartalmát. Sajnos ezek a könyvek nagyon rövidek voltak, így hamar “kivégeztem” őket, így újabb anyagot kellett találnom, ráadásul még mindig nem tudtam, hogyan fejlesszem a hallás utáni szövegértési készségem, az idő viszont szinte szállt.

Szerencsére nem keresgéltem sokat, mire beugrott valami: Magyarországon ingyenesen elérhetőek az elmúlt évek német érettségi feladatsorai, ráadásul még a hanganyag is letölthető német átirattal!

A legkorábbi emelt szintű feladatsorral kezdtem és úgy haladtam a legfrissebb felé (mivel az emelt szintű érettségi elvileg a középfoknak felel meg nehézségben). Megcsináltam a feladatokat, főleg a hallás utáni szövegértésre és az írott szövegértésre koncentráltam, de minden egyes feladaton végigmentem. Azonban nem a feladatok megoldása volt a kihívás, hanem az, hogy a német szövegeket feldolgozzam, így bővítve a szókincsemet és a többi nyelvi készségemet.

Nagyon sok időmbe telt megérteni a szövegeket szótárazással és elképesztően hiányoltam a magyar fordításokat, melyek rengeteg időt tudtak volna nekem spórolni a nyelvtanulás során. De jobb ötlet híján muszáj volt ezt tenni. Az eredmények szerencsére nem maradtak el. Egyre kevesebb kihívást jelentett a hosszabb szövegek megértése és a feladatokat is egyre jobban oldottam meg. Egyre többet értettem a hanganyagokból is, hiszen a szókincsem és a nyelvtani tudásom is folyamatosan bővült és egyre jobban hozzászoktam az anyanyelvi beszédhez is, persze szigorúan a középfokú nyelvvizsga elvárásait figyelembe véve. Nagyjából elégedett voltam a haladási ütemmel, de volt két nyelvi készség, amit mindenképpen fejlesztenem kellett még, hogy meglegyen a nyelvvizsga: az írás- és a beszédkészség.

Az íráskészséggel nem volt különösebb problémám, ugyanis az egyetemi évek alatt rengeteg szöveget kellett írnom, amik sokkal bonyolultabbak voltak egy középfokú nyelvvizsga elvárásainál. A nehézség persze az volt, hogy a német nyelvet kellett használni a nyelvvizsgán. Mindenesetre meglepően könnyen vettem ezt az akadályt, mivel a szókincsem és a nyelvtani tudásom már elég volt ahhoz, hogy hosszabb, összefüggő szövegeket írjak.

A német nyelvű levelek, esszék szabályait pedig sok helyen leírják az interneten és azért volt 1-2 könyv is, ami segített abban, hogy elsajátítsam a német szövegírás szabályait illetve azokat a kifejezéseket, amelyekre szükségem volt (pl. elköszönéskor, mondatok összekapcsolásakor, új téma bevezetésénél stb.). Megcsináltam a német emelt szintű érettségi feladatsorok és a B2-es próbavizsgák íráskészséghez kapcsolódó feladatait és arra a következtetésre jutottam, hogy az íráskészséggel nem lesz baj a nyelvvizsgán. A beszéd terén viszont sajnos nem voltam ilyen magabiztos.

Azt már a “kísérlet” legelején tudtam, hogy a nyelvtanulás legfontosabb elemével, a beszéddel, gondok lesznek, úgyhogy már a tanulás legelejétől minél többet próbáltam hangosan beszélni pl. a példamondatokat hangosan fordítottam le.

Amikor már a nyelvvizsga belátható közelségbe került, beruháztam egy könyvre, ami a B2-es nyelvvizsga beszédkészség témáit dolgozta ki és szószedetet is tartalmazott. A szószedeteket folyamatosan tanultam, átnéztem, de ami a leginkább segített az az volt, hogy fejben lejátszottam a nyelvvizsga feladatokat. Például elképzeltem, hogy az a feladat, hogy leírjak egy képet és így fejben vagy éppen hangosan, ha egyedül voltam, elkezdtem beszélni.

Meglepően jól ment a dolog és úgy találtam, hogy a beszéd magja természetesen a szókincs és a nyelvtan, és leginkább az a nehéz, hogy leküzdjük a gátlásosságot és megszólaljunk egy idegen nyelven még akkor is, ha tudjuk, hogy bizony sokat fogunk hibázni. Ettől függetlenül a nyelvvizsga közeledtével úgy döntöttem, hogy mégis veszek néhány magánórát. Szükségem volt arra, hogy a nyelvvizsga előtt magabiztosságot szerezzek azzal, hogy párbeszédet folytatok egy németül nagyon jól beszélő emberrel. Öt óránál többet nem vettem a nyelvvizsga előtt, mert egyrészt időm se volt nagyon, pénzem meg főleg nem.

Nyelvtanulás - A történet vége

A történet jól végződött, mivel sikeresen letettem a nyelvvizsgát, se a beszéddel, se az egyéb nyelvi készségekkel nem volt gond.

Sőt, a hallás utáni szövegértés, amit sokáig nem tudtam rendesen fejleszteni, sikerült a legjobban, és a beszédkészségemet is bőven a minimális elvárás felé mérték. Lehet, hogy a cikk alapján úgy tűnik, hogy ez a két év elrepült és nem kellett sok munkát beletenni a németbe, ez azonban messze van az igazságtól.

Csak az rengeteg időmbe és energiámba került, hogy kikísérletezzem azt a módszert, amivel célt tudtam érni; a nyelvtanulás folyamata pedig sokszor monoton volt, hiszen szinte csak könyvekből tanultam mindennemű interaktivitás nélkül. Két éven át tartott folyamatosan, néhány rövidebb szünetet beiktatva.

Rengeteg tanultam a két év alatt az idegennyelv-tanulásról a saját bőrömön, ami nélkül az IMPREVO ma nem lenne az, ami. A progresszív, egymásra épülő leckék, hosszú, összefüggő szövegek magyar fordítása és a nyelvi készségek párhuzamos fejlesztése mind a rendszer sarokkövei lettek.

Ma a németem még mindig B2-es szinten van, hiszen a nyelvvizsga után nem tettem a fejlődésbe időt, csupán arra ügyelek, hogy ne vesszen el ez a tudás, szóval szinten tartom magam.

A nyelvvizsga és a két évnyi nyelvtanulás felbecsülhetetlen értékkel bír nem csak az IMPREVO miatt, hanem azért is, mert az első munkahelyem egy nemzetközi multinál volt, ahol a német középfok elvárás volt és használnom is kellett a nyelvtudásomat az ott eltöltött idő alatt.

Talán nem is kell annál jobb visszacsatolás a nyelvtudásról, mint egy állásajánlat, hiszen sokan pontosan azért kezdenek el nyelvet tanulni, hogy könnyebben találjanak munkát.

Persze ne felejtsük el, hogy az én esetemben az egész német tanulásba azért kezdtem bele, hogy jelen lehessek a diplomaosztón. A történetem végül is csak félsiker, ugyanis ez nem jött össze. Nem mertem az államvizsga előtt nyelvvizsgát tenni, mert úgy éreztem, hogy szükségem lesz még a nyár maradék részére ahhoz, hogy megfelelően felkészüljek, így a nyelvvizsgámat csak az ünnepség után tettem le.

Nem szeretem a felhajtást, így az egyáltalán nem fájt, hogy nem voltam jelen a diplomaosztón, viszont nagyon szerettem volna, ha sikerül maradéktalanul teljesíteni a célomat és “határidőre” letenni a nyelvvizsgát. A diplomaosztó helyett azonban egy borús őszi reggelen mentem be az egyetemre és mindenféle pompa és giccs nélkül vettem át az oklevelet a hallgatói titkárságon, hogy aztán gyorsan távozzak és elkezdődjön a nagybetűs ÉLET.