1. Folyamatos melléknévi igenevek mint jelzők (Present Participles as Adjectives)
A szövegben több helyen találkozhatunk olyan melléknevekkel, amelyek igékből képződtek az "-ing" végződés hozzáadásával. Ezek a folyamatos melléknévi igenevek (present participles) különleges hangulatot adnak a leírásoknak.
Például:
- "rolling green hills" (szelíden hullámzó zöld dombok)
- "breathtaking views" (lélegzetelállító kilátás)
- "stunning mountains" (káprázatos hegyek)
Ez a szerkezet hatékonyabb és elegánsabb, mint ha mellékmondatokat használnánk. Ahelyett hogy azt mondanánk "hills that roll", a "rolling hills" kifejezés tömörebb és költőibb. Az angol nyelv gyakran használja ezt a szerkezetet természeti jelenségek leírására.
A folyamatos melléknévi igenév az angolban gyakran használt eszköz arra, hogy egy főnevet olyan tulajdonsággal ruházzunk fel, ami mozgást vagy folyamatot fejez ki. Magyarul általában "-ó/-ő" végződéssel fordítjuk (pl. hullámzó, lélegzetelállító), de néha más szerkezettel adjuk vissza.
2. Többszörös jelzős szerkezetek (Multiple Adjectives Before Nouns)
Az olvasmányban több példát is találunk arra, amikor több jelző sorrendje követi az angol nyelv szabályait. Ez a sorrend a magyarban nem annyira kötött, de az angolban fontos:
Például:
- "beautiful blue waters" (gyönyörű kék vizek)
- "wide open spaces" (tágas, nyílt területek)
- "entire golden hall" (teljes arany csarnok)
Az angol nyelvben a jelzők sorrendje szabályokat követ: vélemény, méret, kor, alak, szín, eredet, anyag, cél. Ez a sorrend a magyar anyanyelvűek számára gyakran kihívást jelent.
Míg a magyarban a jelzők sorrendje viszonylag rugalmas, az angolban szigorú szabályokat követ. Például a "nagy piros műanyag labda" angolul csak "big red plastic ball" lehet, más sorrendben nem természetes. A szövegben a jelzők sorrendje követi ezt a szabályt, ami hozzájárul a leírások természetes hangzásához.