Infinitív (The infinitive)

Az áttekintőben a könnyebb érthetőség kedvéért egyszerűen főnévi igenévnek hívtuk az „infinitive”-t, de a helyzet sokkal bonyolultabb, mint ahogy az áttekintőben leírtuk, így most már a magyar nyelvtantól teljesen idegen módon „infinitívnek” nevezzük. Az infinitív egy elképesztően tág témakör, ez a bejegyzés csupán a legszükségesebbeket veszi át, igazság szerint, ha ennél bonyolultabb dolgok érdekelnek valakit az infinitívvel kapcsolatban, akkor szinte biztos, hogy nem magyar nyelvű nyelvtani segédletben keresgél, hanem angol nyelvűben.

Ebben a bejegyzésben az infinitív öt különböző alakját vesszük át, amely egyébként nem ad teljes képet, mivel hét alakja van, de ez most mellékes. A táblázatban a „to cook” (főzni) igével szemléltetjük őket:

*Hiába van magyar megfelelője, nem minden esetben fordíthatjuk így

**Nincs magyar megfelelője

Csupasz infinitív (bare infinitive)

Az egyik legfontosabb dolog a csupasz infinitívvel kapcsolatban, egyszerű jelenben ezt az alakot használjuk, de fontos, hogy E/3 személyben „s”-t kell hozzá kapcsolni. Az igeidőkről külön nem ejtünk szót ebben a bejegyzésben, hiszen weboldalunkon megtalálsz minden információt velük kapcsolatban.

Csupasz infinitívet használunk a „can, may, must, shall, will” módbeli segédigék és a „do” (elsődleges segédige) után. A „shall” és a „will” alapján egyértelmű, hogy a csupasz infinitívet használjuk egyszerű jövő képzésekor is:

A legutolsó példa nyomatékosítást fejez ki.

Műveltetéskor (causative):

A „help” után is lehet csupasz infinitívet használni (de lehet jelen infinitívet is, erről később):

Jelen infintív (present infinitive)

Az infinitív többi alakjáról, ha nem is teljes, de átlátható képet lehet adni, azonban a jelen infinitív túl bonyolult, hogy itt rendesen kifejtsük, szóval csak a legszükségesebbeket vesszük át. A jelen infinitív lehet a mondat alanya, ha az ige: „appear, seem, be”. Ilyenkor a jelen infinitív (vagy jelen infinitíves szerkezet) vagy a mondat legelejére kerül vagy a mondat elejére „it” kerül és a jelen infinitív a mondat végére kerül:

A „help” után lehet jelen infinitívet is használni a csupasz helyett:

Műveltetéskor (causative) is használjuk, ha szenvedő (passive) a szerkezet:

Bizonyos infinitíves szerkezetek bevezethetik a mondatot, azonban ezek a szerkezetek a mondat végére is kerülhetnek. Ha bevezetik a mondatot, utánuk vessző kell, ha pedig a mondat végére kerülnek, akkor előttük áll vessző.

Sok melléknév után használunk jelen infinitívet. Ezekből sajnos egyszerűen túl sok van ahhoz, hogy felsoroljuk őket, ezért csak példákat nézünk.

Az utolsó kettő példa a beszélő bizonyosságát fejezi ki. Mint láthatod, vannak olyan esetek, amikor a jelen infinitív egyből a melléknév után jön, de van, amikor muszáj még egy főnevet betenni a melléknév és a jelen infinitív közé (pl. második példa).

Nagyon sok olyan ige van, amely után egyből jelen infinitívet használunk. A teljesség igénye nélkül itt is táblázatba szedtük a példákat. Fontos még megjegyezni, hogy sok ige után használhatunk „gerund”-öt (gerundium) is, így ne csodálkozz, ha a „gerund” leírásánál is találkozol velük akár ezen a weboldalon, akár máshol.

Mi alapján tudod eldönteni, hogy melyik ige követeli meg a jelen infinitívet és melyik nem? Sajnos erre nincsen szabály, külön meg kell tanulni, hogy melyik ige mit vonz.

Folyamatos infinitív (continuous infinitive)

A folyamatos jövő képzésénél használjuk, de „to” nélkül. Szintén „to” nélkül állhat még a „may, can/could, must, should” módbeli segédigék után:

Az „appear, happen, pretend és seem” igék után azonban teljes alakkal állnak:

Befejezett infinitív (perfect infinitive)

„To” nélkül használjuk befejezett jelen és befejezett jövő képzéséhez. Ezt az alakot is használhatjuk segédigéknél szintén „to” nélkül:

Teljes alakjában használhatjuk a „was/were” után, ilyenkor egy egyezséget/tervet jelöl, amely végül nem következett be:

Folyamatos befejezett infinitív (perfect continuous infinitive)

„To” nélkül használjuk folyamatos befejezett jelen és folyamatos befejezett jövő képzéséhez. Szintén „to” nélkül használhatjuk módbeli segédigék után, az „appear és seem” igék után pedig teljes alakkal állnak. Jó hír, hogy többet nem is érdemes erről az alakról tudni (kivéve, ha már nagyon jó az angoltudásod, de akkor valószínűleg már nem nálunk szeretnéd fejleszteni).