A szenvedő szerkezet (The passive voice)

Röviden és tömören azt lehetne mondani, hogy akkor használunk szenvedő szerkezetet, amikor nem a cselekvés végzője a fontos, hanem maga a cselekvés a lényeg vagy az, akire a cselekvés irányul/aki elszenvedi a cselekvést (innen jön a magyar szenvedő szerkezet megnevezés). Itt azonban nem arra kell gondolni, hogy valakit valamilyen hátrány ér a cselekvés miatt és szenved, csupán arról van szó, hogy a cselekvést elszenvedi, vagyis a cselekvés „megtörténik” vele. A szenvedő szerkezet nem egy külön igeidő, hiszen nem azt mutatja meg, hogy egy cselekvés mikor történt, hanem az alany és a cselekvés közötti viszonyt.

A „cselekvő” a szenvedő szerkezettel ellentétes. „Cselekvőben” a mondat alanya megegyezik a cselekvés végzőjével, szenvedőben viszont nem. A szenvedő szerkezetet képezni egyáltalán nem nehéz, ami nehézséget okozhat az az, hogy míg angolban nagyon gyakori a szenvedő szerkezet, addig magyarban meglehetősen ritka, de néha azért magyarban is előfordul! Pl: A ház fel lesz építve. Ha nem is mondunk ilyesmit gyakran, de azért néha előfordul, és ez a mondat remekül példázza azt, hogy hogyan is működik a szenvedő szerkezet. Hogyan is mondanánk ezt szenvedő szerkezet használata nélkül (szebben mondva: cselekvő szerkezettel)? „Fel fogják építeni a házat”. Szóval „valakik” (cselekvés végzői) fel fognak építeni (maga a cselekvés) egy házat (ez lesz a tárgy, erre irányul a cselekvés). Mint láthatod itt az a lényeg, hogy egy ház fel fog épülni, és teljesen lényegtelen, hogy kik azok, akik azt fel fogják építeni. Vagyis a cselekvés végzői teljes mértékben mellekések, de maga a cselekvés és a tárgy nagyon is fontos.

A szenvedő szerkezet használata

Általánosságban akkor, amikor a cselekvés vagy a tárgy a fontos. Akkor is használhatunk szenvedőt, amikor nem fontos megnevezni a cselekvés végzőjét, hiszen nyilvánvaló, hogy kik végzik:

Nyilvánvaló, hogy a dolgozatomat a tanár javítja, és az is, hogy az elkövetőket a rendőrség kapja el. De mi van akkor, ha mégse a rendőrök kapták el az elkövetőket, hanem mondjuk a helyi maffia? Ezt a „by + cselekvés végzője” szerkezettel tudjuk kifejezni a mondat végén:

Akkor is használhatunk szenvedő szerkezetet, ha a cselekvés végzője bár nem lenne jelentéktelen, egyszerűen nem tudjuk, hogy ki az:

Itt jó lenne tudni, hogy ki lopta el a poggyászt, de nem tudjuk, így jöhet a szenvedő szerkezet.

A szenvedő szerkezettel gyakran lehet találkozni tudományos publikációkban. Az akadémikus írásra nagyon is jellemző a szenvedő szerkezet bőséges használata. Ezáltal az iromány komolyabb, kimértebb lesz, és a szerző egy kicsivel távolabb helyezi magát a saját gondolataitól/kutatásaitól. Ez sokkal komolyabb hangvételt sugall.

*Ez így meglehetősen magyartalan, csupán a szemléltetés kedvéért került bele a bejegyzésbe.

A szenvedő szerkezet képzése

A példák alapján talán már megfigyelted, hogy a létigének (to be) kulcsfontosságú szerepe van a szenvedő szerkezet képzésénél. A szenvedő szerkezetet minden igeidővel lehet használni elméletileg, de vannak olyan igeidők, amelyekben gyakorlatilag soha nem fordulnak elő. Itt egy táblázat arról, hogy melyik igeidőben hogyan kell képezni a szenvedő szerkezetet:

Pár igeidőt nem tüntettünk fel, mivel ezekben valószínűleg soha nem kell majd a szenvedő szerkezetet használnod. Láthatod, hogy a „be” valamelyik alakja soha nem hagyható ki a szenvedő szerkezetből. Külön felhívnánk a figyelmedet arra, hogy ha folyamatos igeidőt teszel szenvedőbe, akkor a „being” soha nem maradhat ki, viszont a főigéd soha nem lesz folyamatosban! Szenvedő szerkezet használatakor a főige mindig „past participle (3. alak)” alakban áll. Továbbá jövő időben a „will” soha nem maradhat le. Befejezett igeidők esetében pedig mindig „has/have/had + been” a szerkezet. Ha ezeket szem előtt tartod, egészen biztosan nem lesz problémád a szenvedő szerkezet használatával.