Függő beszéd

A kérdésekről, segédigékről ebben a bejegyzésben nem ejtünk szót. Függő beszédet akkor használunk, amikor valaki más által elmondottakat akarunk tolmácsolni. Amit ez a bizonyos valaki más mond pedig nem más mint „egyenes beszéd” (direct speech).

Angolban kétféle módon adhatjuk vissza a más által elmondottakat. Az első verzióban gyakorlatilag egyenes beszédet használunk, ami meglehetősen könnyűvé teszi a dolgunkat, azonban meglehetősen korlátozottak a lehetőségeink, ha így adjuk vissza más szavait. Nézzünk egy példát:

Tehát Ádám szó szerint azt mondta, hogy „vettem egy könyvet”, és mi ezt szeretnénk tolmácsolni. Angolban megteheted, hogy a bevezetés (he/she/they stb. said) után vesszőt teszel, majd idézőjelek közé teszed azt, amit szó szerint (egyenes beszédben) mondott Ádám. (Itt meg kell jegyezzük, hogy az angolban az idézőjelek használata eltér a magyar használattól. Angolban mindkét idézőjel “felül” van, míg magyarban az első idézőjel „alul”, míg a második „felül” van.) Ez egy eléggé egyszerű módja annak, hogy visszaadjuk más szavait, a probléma azonban az, hogy ezzel a verzióval általában csak írásban lehet találkozni (pl. regények párbeszédeiben), és élő szóban nagyon ritkán használatos, tulajdonképpen csak a „drámai hatás” kedvéért használják.

Élő szóban máshogy kell visszaadni a más által elmondottakat. Nézzünk egy példát:

Először nézzük meg a magyar fordításokat. Sarah szó szerint azt mondja, hogy „szeretem a fűszeres ételeket”. Mi ezt úgy adjuk vissza, hogy a mondatunkat az „azt mondta, hogy” szerkezettel bevezetjük, ahol Sarah-ra E/3-ban (egyes szám harmadik személyben) utalunk. Ezután hozzáadjuk szintén E/3-ban, hogy „szereti a fűszeres ételeket”. Angolban a bevezető szerkezet „she said (that)” ugyanezen az elven működik. A „that” opcionális, ha „say”-t használsz, más igék után azonban muszáj kitenni, de erről majd később lesz szó a bejegyzésben. A különbség a magyar és az angol között azonban az, hogy míg magyarban az egyenes beszédben és a függő beszédben egyaránt jelen időt használunk (szeretem a fűszeres ételeket/szereti a fűszeres ételeket), addig angolban az igeidő nem egyezik (I like/she liked). A példában egyszerű jelent használtunk, amiből függő beszédben egyszerű múlt lett. Angolban ugyanis függő beszédben az igeidőt (általában) meg kell változtatni. Tulajdonképpen az egyenes beszéd igeidejét a megfelelő múlt idő használatával kell visszaadnunk. A legegyszerűbb, ha egy táblázatban összefoglaljuk és példákkal szemléltetjük, hogy melyik igeidőből mi lesz függő beszédben:

Ha valamelyik jelen időt kell a megfelelő múlt időbe tenni, akkor viszonylag egyszerű dolgunk van, hiszen minden angol jelen időnek van „passzoló” múltideje. Az egyszerű múltból pedig befejezett múlt lesz, ez se túl bonyolult. Az egyszerű és a folyamatos jövő egy kissé trükkösebbek. A feltételest vagyis a „would”-ot kell használnunk ilyen esetekben. Talán úgy egyszerűbb, ha a függő beszéd kapcsán úgy gondolunk a „would”-ra mint a „will” múlt idejű alakjára. Ha még egyszer megnézed a jövő idős példákat láthatod, hogy csupán annyi történt, hogy a „will”-t kicseréltük „would”-ra. Így nézve talán éppen a jövő idő okozza a legkevesebb problémát a függő beszéd kapcsán.

Függő beszéd: Amikor nem kell az igeidőt változtatni

Van úgy, hogy nem „he/she said”-el, hanem „he/she says”-el vezetjük be a mondatot. Láthatod, hogy ilyenkor a „főige” jelen időben van (says) és nem múlt időben (said), így a mondat további részét nem kell a megfelelő múlt időbe tenned. Nézzünk egy példát:

Tegyük fel, hogy Tom és Ann telefonon beszélnek. Richard pedig Ann férje, aki tudni szeretné, hogy Tom mit mond, ezért Ann tolmácsolja mindazt, amit Tom elmond. Ilyenkor nem kell módosítani az igeidőn, hiszen a párbeszéd a jelenben zajlik, így nem „he said”, hanem „he says” lesz a bevezetőnk. Tom és Ann is egyaránt folyamatos jelent használ. Láthatod, hogy nincs szükség az igeidő megváltoztatására olyan párbeszédeknél, amiket a jelenben folytatnak. Ha egy levél tartalmát adod vissza valakinek, akkor se kell változtatnod az igeidőn, de akkor se, ha éppen pl. egy használati utasítás instrukcióit idézed valakinek.

Függő beszéd: Igék, amik bevezetik a függő mondatot

Arról már volt szó, hogy használhatunk „say”-t a függő mondat bevezetésekor. Ilyenkor a „that” használata opcionális. Használhatunk „tell”-t is (She told me…Elmondta, hogy), ilyenkor a „that” használata szintén opcionális: vagy kiteszed, vagy nem. Azonban fontos, hogy ha „tell”-t használsz, akkor utána muszáj elmondanod, hogy kinek mondták el azt a bizonyos dolgot, amit idézel. Pl: She told me/us = Elmondta nekem/nekünk. A me/us stb. elhagyása eléggé gyakran előforduló hiba az angolul tanuló magyar anyanyelvűek között, így erre fokozottan figyelj! Ennek az egyik lehetséges magyarázata az, hogy magyarban nyugodtan ki lehet hagyni, sőt általában ki is hagyjuk a nekem/nekünk stb. részt. Vannak azonban más igék is, amiket használhatsz a függő mondat bevezetésekor, és a bevett szokás az, hogy ilyenkor megtartjuk a „that”-et. Ilyen igék például: complain (panaszkodik), explain (elmagyaráz), promise (megígér).